Mozaik – A szabadidőközpontban

Egy hektárnál nagyobb zöldövezet van kialakítva sportolásra és szabadidő eltöltésére Uzon községében. A hely a madarak megfigyelésére is alkalmas.

A község keleti kijárata előtt balra letérve, terebélyes gólyafészek hirdeti a madárparadicsomot. A zöld szigetet patkó alakban a Feketeügy holtárka szegélyezi. Festői a táj. Mégis hiányérzetem támad. Hiányoznak a magas jegenyefák, amelyeket lármás vetési varjak szemeltek volt ki maguknak. Kivágták. Az viszont dicséretes, hogy az egykor betemetett és szeméttárolóként működő árkot kitakarították, mert így a vízzel feltelt meder gazdag halállománynak biztosít otthont. A víz felszínén szárcsák, tőkésrécék úszkálnak, néhányuk egy kidőlt fa törzsén végtelen nyugalommal tollászkodik tükrözve a hely háborítatlanságát. Egy, a part széléhez közel szunyókáló réce meg sem rebben közeledésünkre.

A kialakított sétányon cserjék, bokrok mellett haladtunk előre, melyek óvó, búvóhelyet, a terméseik pedig élelmet biztosítanak pintyek, verebek, feketerigók számára. A téren nyírfák csalogatják a magevő madarakat, főként tengeliceket, csízeket. Ottlétünkkor is tengeliccsapatok lepték el a fákat. A lehajló vékony ágakon úgy csüngtek a táplálkozó madarak, mint a karácsonyfadíszek, olyan meghitt pillanatot teremtettek, hogy a padok vonzása ellenállhatatlannak bizonyult. A holtárok kanyarulathoz érve, ahol szélesebb a meder, szárcsák gyülekeztek. Leültünk, és ekkor vettük észre a récék között úszkáló kis bukót. Színezetéből kitűnt, hogy egy fiatal példány vetődött a térségbe. Ritka vendégmadár, ősszel érkezik. Halakkal, vízi rovarokkal táplálkozik, emiatt kénytelen a víz alá merülni. Ez a példány is így tett, alábukott majd pár másodperc múlva tíz méterrel tovább tűnt fel. Mikor észrevette, hogy figyeljük – lencsevégre szerettük volna kapni –, alábukott és a túloldalt a gyökerek közt dugta ki a fejét. Tovább mentünk, hogy ne zavarjuk a vendég madarat.