Madarak és fák napi ajándék

Május a madárvilágban a szaporodás hónapja. A madarak és fák napjára (május 10.) már minden vándormadár hazaérkezett. A legfőbb dolguk, hogy fészkelésre alkalmas helyet találjanak, ahol fel tudják nevelni az utódokat.

Vannak madárfajok, melyek évről évre ugyanazt a fészket használják, de az énekes madarak zöme minden évben, minden költésnél új „házat”épít.

A tavaly egy füsti fecskepár nézte ki magának a tyúkoknak épített tágas épületet. Már azt gondoltam, nekik is épp úgy tetszik, mint nekem, vagy mint a tyúkjaimnak az általam épített pajta, ami igazi összkomfort, víz, villany bevezetve. Százas szeget is kopácsoltam a gerendába, hogy ösztönözzem a villás farkú fecskék megtelepedését, de egy nap úgy döntöttek, hogy még sem építik meg a csinos kis sárfészküket, és elmenetek.

Lehangolt a távozásuk, de nem adtam fel, amint eljött a tavasz, helyettük én készítettem el a fészket. A napon száradt modellgipszből, fűrészporból frissen készült, sárral burkolt fészek, mikor újra megjelentek a fecskék. Lett nagy izgalom, főként, mert a fészek nem volt a helyén. Ám a madarak ezúttal nem a tyúkpajtába mentek, hanem az ősszel épített műhelyt látogatták szorgalmasan. Azonban, pár nap elteltével a tyúkpajta is az érdeklődésük középpontjába került. Sebtében készítettem még egy fészket, ám ekkor egy harmadik helyet, a fásszínt is nézegetni kezdték. Úgy láttam rajtuk, hogy bizonytalanok, nem tudják, hová is rakják a fészket. Nekem mind a három hely megfelelne, sőt ha három pár fecske jönne, még jobb lenne.

Végül az első fészket felszereltem a tyúkpajtába, gondolva, hogy ott kevesebbet röpködtek, tehát biztos, nem zavarom meg a madarakat, majd a többit este kihelyezem.

Ám alig léptem ki a pajtából, azonnal ott termett mindkét fecske. Teljesen más hangot hallattak, mind eddig. Úgy néz ki, hogy megtetszett nekik a fészek, amit készítettem, legalábbis az énekükből arra következtettem. Most felszereltem egy mini kamerát, hogy lássam is, mint tevékenykednek.