Hirdetés
Hirdetés

Kovásznai mesemondó

Kovásznai mesemondó Cseperedő

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum negyedikes kisdiákja, Demes Judit tehetséges mesemondó, kitűnő szavaló, tisztán csengő hangjával számos népdalvetélkedőn ért el kitűnő eredményeket. Legutóbb a Kriza János Országos Mesemondó, Balladamondó és Balladaéneklő Versenyen dicséretben részesült a mesemondó kategóriában.

– Demes Juditnak Csomakőrös a szülőfaluja, családfája mélyen a múltba hajlik. Judit egy igazi szikra, aki magában hordozza a falu ízét és ugyanakkor a város színét. Igazi őstehetség. Kisugárzása, komolysága páratlan – jellemezte tanítványát Bagoly Antónia.

A pedagógus nagy hangsúlyt fektet az anyanyelvápolásra, a helyes, tiszta beszédre. A diákok a versenyek révén fejlesztik tudásukat és tapasztalatot szereznek.

– A versenyek megmérettetések. Egyfajta próbatétel, mint a mesékben. Ehhez kell hozzájáruljon a tanító, örömmel meséljen a gyerek, szeresse. Fiatal tanítóként vidéken kezdtem a pályafutásomat, így alkalmam, lehetőségem volt megismerkedni a falu külön világával. Magamba szívtam a helyi hagyományokat, a népi megfigyeléseket, jóslatokat, hiedelmeket. Ugyanakkor a székely nyelvjárást és furfangosságot is megtapasztaltam. Azt gondolom, hogy könnyedén tudom megszerettetni a gyerekekkel a meséket, történeteket. Hihetetlenül lelkes, tehetséges gyerekek tanítója vagyok, akik szeretik a szavalást, mesemondást, éneklést. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetünk az anyanyelvünk ápolására is. Rendszeresen részt veszünk a különböző anyanyelvi vetélkedőkön, mesemondó, regemondó, szavalóversenyeken, mesélte a pedagógus.

Judit A pletykás asszonyok című népmesével vett részt a versenyen. Szeret verset, mesét hallgatni és mondani. A népdalszeretetét a családból hozta magával. Kedvenc tantárgyai között szerepel az anyanyelv, angol, ének-zene és a művészeti nevelés. Judit a tanítójával együtt vallja, hogy a mesét érteni és élni kell, nem csak elmondani.

– A Mese az egy külön világ. Akkor érdemes bekopogtatni az ajtóján, amikor készen állunk a küszöb átlépésére. Azért tartom fontosnak a meséket, mert tanítanak, gyógyítanak, motiválnak, útmutatók, gondolkodtatók, fantáziafejlesztők, altatók, áloműzők és sorolhatnám tovább – magyarázta a tanítónő.

Az elismerések, díjak erőt adnak a munka folytatásához, de úgy gondolja, hogy már az is siker, ha egy gyerek önszántából mesél.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük