Felhívás!

Képzőművészetet szerető matektanár

Képzőművészetet szerető matektanár Cseperedő

A szakmákat bemutató sorozatunkban Henning Edit nyugalmazott matematikatanár mesél arról, hogy milyen körülmények játszottak közre abban, hogy ezt a hivatást választotta.

Henning Edit 35 évet tanított, tizennégyet a sepsiszentgyörgyi 4-es számú Általános Iskolában és huszonegyet a Székely Mikó Kollégiumban. Volt tanítványaival a mai napig tartja a kapcsolatot.

– Osztályfőnök is voltam, s mindig úgy tekintettem a diákjaimra, mintha egy kicsit az enyémek is lennének. Nagy öröm számomra, hogy az utcán nem kikerülnek, hanem üdvözölnek, megállnak beszélgetni. Mindig azt mondtam, hogy gyermekgyógyász és pedagógus az legyen, akinek saját gyereke is van, mert akkor tudja igazán felfogni és megérteni, hogy az a gyerek, akit ő kezel vagy tanít, az valakinek a szíve csücske, a szemefénye és őt szeretni és tisztelni kell. A diákoktól mindig annyi tiszteletet vártam el, mint amennyit én adtam nekik. Bátorítottam őket arra, hogy merjék vállalni véleményüket, állítsanak tükröt elém, kulturált módon mondják el, hogy mi az, ami nem teszik, tisztázzuk a dolgokat, mielőtt elfajulnak. Nem is volt gondom sem a gyerekekkel sem a szülőkkel – magyarázta.

Előpatakon született, az elemi iskoláit ott végezte, majd a Székely Mikó Kollégiumban folytatta tanulmányait. Ez az időszak meghatározó volt életében.

– Szentgyörgyi nagyszüleimhez költöztem, s véget is ért a nagy szabadság. Bekerültem egy szigorú nagytata mellé, egy zárt cementes udvarra. Nagyapám a színházban dolgozott, díszletes volt, játszott hegedűn és tárogatón. Én is nagyon szerettem a zenét, zongorázni akartam, de hegedűt nyomtak a kezembe. Anyám öccse (Jakobovits Miklós – szekr.megj.) festőművész volt, úgyhogy színek, festékszag, képek között nőttem fel, és ez nagyon jó volt. Nyolcadikig – Ütő Gusztival osztálytárs voltam – azzal kacérkodtam én is, hogy Marosvásárhelyre megyek a Művészeti Líceumba, de a szüleim ezt nem támogatták. A belsőépítészet, a kerttervezés és a francia nyelv is érdekelt, de végül eldöntöttem, ha nem rajz, akkor matematika. Két matematikatanárom volt nagy hatással rám, Bodor Mária és Sike Dezső. Tagja voltam az iskola néptáncegyüttesének, Péter Albert és Dancs Árpád vezetésével nagyon sok kiszálláson vettünk részt. Kiss Béla dzsessz-klubjai is formáltak rajtam, imádtam a rajztanáromat, Hervai Zoltánt is – mondta.

A kolozsvári egyetemi évek után Sepsiszentgyörgyre helyezték.

– Nem akartam én mindenkiből matematikust csinálni, hanem olyan embert, aki megállja a helyét, aki logikusan gondolkodik, aki ha bemegy valahová, egyértelműen el tudja mondani, hogy mit akar. Annyi mindenre eszköz, annyi mindenben tud segíteni a matek, fejleszti a logikus gondolkodást, képessé tesz az összefüggések meglátására – részletezte.

Diákjai szigorú, de melegszívű, igazságos tanárnak tartották. 

– Tudták, hogy bármikor fordulhatnak hozzám, bármiről beszélgethetnek velem, meghallgatom őket, tanácsokat adok nekik. A matematika terén – bár az idők során egyszerűsödött az anyag – még most is nagy az az anyagmennyiség, amit meg akarunk tanítani a diákoknak, így nem jut idő a tanultak elmélyítésére, s a gyerekek nem jutnak el arra a szintre, hogy lássák az összefüggéséket. Meglátásom szerint kreatívabbá kellene tenni az oktatást. Kevesebbet markolni, de hagyni azt a gyereket, hogy kérdezzen, hogy agyaljon, fantáziáljon, hogy menjen el a végletekig. Sokszor csináltam olyant, hogy egy mértanfeladatot adtam fel, és versenyeztünk, hogy hányféleképpen tudjuk megoldani. Nem tíz feladatot egyféleképpen, hanem egy feladatot tízféleképpen. Mert egyre inkább azt kéri az élet, hogy légy kreatív és gondolkodj. Kapja meg az alapot a gyerek, de utána hagyni kell, hogy agyaljon, keressen, vegyen részt aktívan, ne passzívan az órákon – fejtette ki.

Az oktatás mellett a másik nagy „szerelme” a gyöngyfűzés.

– Sógornőmtől örököltem meg a gyöngyöket. Hónapokig csak technikákat tanultam az internetről, majd Szász Etelka elvitt a Sárközbe egy táborba, ott ismertem meg jobban a népi gyöngyfűzést. Az egy csodálatos jelképes világ. Azt is jelzik a gyöngyökkel, hogy ki hány éves, van-e gyereke, hogy férjnél van-e, milyen vallású. A népi mellett készítek modern és  klasszikus dolgokat is – mesélte.

A Lábas Házban kiállított, a miskolci múzeum népviseletet bemutató képi anyagát a Henning Edit által készített gyöngyök egészítik ki. Ha most lenne tizenéves, nehezen tudná eldönteni, hogy milyen szakmát válasszon.

– A gyerekeket imádom, közöttük lenni élmény és kiváltság volt, a rendszer viszont nem tetszik. Talán belsőépítész lennék – vélekedett.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások