Áttelelő madaraink

Ősszel a vándormadarak útra kelnek, és olyan területekre utaznak, ahol számukra mind táplálék, mind levegőhőmérséklet szempontjából kedvező feltételeket találnak. A legtöbb vándormadár Afrikába vonul, a telet a Fekete kontinensen tölti, de vannak rövidtávú utazók is, amelyek a Földközi tenger medencéjében telelnek.

Ám akadnak a vonuló madárfajok között olyan egyedek, melyek különböző okok miatt itthon maradnak télire. Legszembetűnőbb, ha egy fehér gólya marad itthon. Ilyen esetek akkor fordulnak elő, mikor a madár sérült vagy gyenge kondícióban van, és nem tud a nagy útnak nekivágni. Azonban vannak olyan egyedek, amelyek egészségesek, a kondíciójuk is jó, egyszerűen megpróbálnak áttelelni. Enyhe teleken ez a próbálkozás minden nehéz megpróbáltatás nélkül sikerülhet, ugyanis élelmet találnak, és a hideget is meglehetősen jól tűrik.

Viszont akkor, amikor vastag hótakaróval és tartós mínuszokkal köszönt be a tél, drámai fordulatot vehet az áttelelést választó madarak sorsa. Legalábbis ezt gondolnánk.

Tavasszal, mikor már legtöbb vándormadár már itthon van, és visszatér a tél, sokszor elcsodálkoztam, hogy tudják átvészelni a kistestű madarak azokat a zord napokat.

Hetek óta tartósak az éjszakai fagyok, ennek ellenére minden nap egy áttelelő házi rozsdafarkú tűnik fel a Hársfa sétányon. A régi Szemerján szürke gémet, kócsagokat lehet látni, az állomáson pedig egy áttelelő vörös vércsét.