A kíváncsi madár

A veteményes kertben tevékenykedtem, mikor fejem fölött megszólalt egy kedves madárhang. Semmivel nem lehet összetéveszteni a füsti fecske csivitelő énekét. Mire felnéztem, a villásfarkú madár már távol volt, de vettem az üzenetét, és örültem, hogy ez a példány szerencsésen hazaérkezett, és biztos nem egyedül jött. Kisvártatva már szólt is a telefonom, és több ismerősöm is újságolta a hírt: megérkeztek a fecskék! Különösen jól esik, hogy az emberek örvendenek a gólyák, a fecskék érkezésének, külön öröm, hogy ebben a nehéz időszakban is odafigyelnek az emberek a madarakra.

Az ágyásokkal bíbelődve füleltem, és pontosan tudtam, milyen madarak mozognak körülöttem. A balkáni gerle szárnycsapásai után már vártam a búgó hangot. Sokszor láttam, amint heves szárnycsapások közepette emelkedik a magasba, majd szárnyait széttárva félkörívesen ereszkedik vissza a kiindulópontra vagy egy közeli kiemelkedő helyre. A tojónak mutatja be nászrepülését.

Verebek csiripelése volt az alaphang, a házi verebek olyan hangosak voltak, hogy a rokon mezei verebek hangját nem is lehetett hallani, csak onnan tudtam, hogy ott vannak a közelben, mert amikor mentem hátra a kertbe, láttam őket. Seregélyek bogarásztak a szomszéd kertben a fűben, még táplálkozás közben is csikorogtak. Egy kenderike gyújtott rá közel hozzám, az akácfán. Majd a vörös vércse kezdett el vijjogni, ekkor felpillantottam, mert veszekedős hangulatban volt. Egy hollót vett üldözőbe, amelyik a költőterületére tévedt. A kistestű ragadozó madár hevesen támadta a nagy fekete madarat.

Csilpcsalpfüzike énekével árulta el magát, hogy ő is itt van, saját nevét ismételgeti „csilp-csalp” – „csilp-csalp”. Lehet, hogy épp a füzike egyszerű énekére reagált az énekes rigó, nem tudom, de ledermedtem, mert még nálunk a kertben mindeddig nem hallottam ezt a gyönyörű madárhangot. Még a veteményezést is abbahagytam, hogy becserkészem az aranytorkú madarat, és már tudtam, hogy miként lehet kicsalogatni a bokrok közül. Felástam egy szakaszon a földet, ami nagy csábítás a rigók számára. Alig távolodtam el, máris ott termett a frissen kiforgatott rögök között a táplálék reményébe.