Felhívás!

Alzheimer Café az Írisz Házban

Alzheimer Café az Írisz Házban Életmód

Bajka Ildikó egyéni kezdeményezésére Sepsiszentgyörgyön is megalakult több városban már működő Alzheimer Café, azaz közösségben kaphatnak támogatást mindennapi harcukhoz azok a személyek, családok, akik az Alzheimer-kórban, időskori demenciában szenvedő hozzátartozójukért felelősséget vállalnak. Az Írisz Házban július 9-én szervezett esemény meghívottja volt a téma szakértője, a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet öregotthon szakmai vezetője, dr. Kiss Gabriella mentálhigiénés szakember. Kommunikációs sorompók a gondozás során. Mit teszünk, mit tehetünk? előadása a visszajelzések szerint hasznos és tanulságos volt, és számos más kérdést vetett fel.

Az Írisz Házban megszervezett eseményen várakozáson felüli létszámban jelentek meg érdeklődők, igazolván az ismeretekre, közösségre való igényt.

– Bízom abban, hogy Szentgyörgyön is megalakul az a kis közösség, ahol a sorstársak tudnak egymással kommunikálni, ahol a szakemberek tudnak válaszolni a kérdéseinkre, gyakorlati tudnivalókat adnak át, krízishelyzeteken segíthetnek át – mondta bevezetőjében Bajka Ildikó, aki – családja és munkája mellett – édesanyja gondozásának feladatát is meg kell, hogy oldja.

A 25 éve idősgondozó intézetben dolgozó dr. Kiss Gabriella szakmai csapatával, Baricz Éva mentálhigiénés kollégájával és Scheubeck Szeréna lelkigondozó önkéntessel érkezett, azzal a céllal, hogy itt is megszervezze a Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Brassóban már működő Alzheimer-Cafét. A családias hangulatú találkozókon a hozzátartozókból, gondozókból álló kis közösség tagjai általában nemcsak a demens beteg ápolásának terheit, hanem az előrevivő kis sikereket, eredményeket is megosztják egymással, de a szakértő meghívottaknak egy-egy problémával kapcsolatban személyes kérdéseket is feltehetnek. Ez történt ez alkalommal is, miután Kiss Gabriella a betegség történetének és szervi okainak rövid taglalása után a kommunikációs nehézségekről értekezett.

Keletje volt a Demens beteg és a család című könyvnek is, mely az előadó doktori dolgozatának foglalata. A szakirodalmon kívül esetleírásokat, Alzheimeres betegeket gondozó családtagok tanulságos vallomásait, és az olvasó számára megválaszolandó kérdéseket tartalmazó könyvet preventív céllal is lehet olvasni, hogy idejében felismerhető, kezelhető, lassítható legyen a családban esetleg felbukkanó időskori demencia. A veszély erre reális, az utóbbi évtizedekben világszerte meredeken emelkedik az Alzheimer-kórban szenvedők aránya, de a gyergyószentmiklósi öregotthonban is megötszöröződött a számuk az utóbbi 15 évben, jelenleg a 160 betegből 54-et kezelnek külön osztályon, többé-kevésbé előrehaladott demenciával, de összességében közel 70 demens beteg él az otthonban.

Bajka Ildikó és Kiss Gabriella szándéka találkozott a Diakónia Keresztyén Alapítvány tervével, a beszélgetésnek helyszínt biztosító civil szervezet idősgondozó ágazata ősztől fogná össze az Alzheimeres betegeket gondozókat.

Ne legyünk olyan nagyok, hogy ne tudjunk kicsik lenni

(Az alábbiakban a Kiss Gabriella előadásában igen közérthetően elhangzottakat foglaljuk össze.)

Ma már szerencsére megváltozott a 30–40 évvel korábbi gyakorlat, mely szerint pszichiátrián, rácsok mögött kezelték e betegeket, előtérbe került a személyközpontú, a beteg emberi méltóságát tiszteletben tartó gondozás. Ám ez a mindennapokban türelmet és tudást feltételez.

Legkorábban az adhat okot a gyanúra, miszerint a szellemi leépülés elkezdődött, hogy a személy kommunikációs képessége hanyatlik, nem jutnak eszébe szavak, olvasási-számolási nehézségei kezdenek lenni. Ettől befelé fordul, szorongóvá válik, ez a hozzátartozóknak is megnehezíti a kapcsolatteremtést.
A feledékenység és a szervezetlenség a kezdeti szakaszban enyhébb, de később a napi rutin teljesítése is nehézségekbe ütközik: a beteg nem tájékozódik már jól megszokott környezetében sem, nem talál haza a vásárlásból. Környezetét ilyenkor egyszerűsítenünk kell, a zavaró tényezőket kiiktatva (pl. a fényes padlócsempét, mely helyett vizet észlelhet és elbizonytalanodhat járása), nem szabad kézügyben hagynunk veszélyes dolgokat (fertőtlenítőszert a fürdőszobában).

A demens beteg (és ez érvényes lehet a Parkinson-kórral, vagy szklerózis multiplex-szel, diagnosztizált, esetleg agyvérzésen átesett személyre is) egy beszélgetésben nem tudja követni a felvetett témát, vagy éppen sokszor a tárgyhoz nem kapcsolódva szól közbe. Sokszor felteszi ugyanazt a kérdést, elmeséli ugyanazt a történetet, egy későbbi, súlyosabb fázisban már elveszíti kontrollját, féktelenül, agresszívan, bántón, akár káromkodva kommunikálhat.

Addig azonban a gondozónak igyekeznie kell rövid mondatokban, egyszerűen közölni a mondanivalóját. Ne hozza zavarba a beteget azzal, hogy olyat kérdez, amire az nem tud válaszolni, de ne sértse meg méltóságában, emberségében azzal sem, hogy megszidja, kijavítja. Közölje a saját érzéseit, és gyakoroljon kontrollt maga felett, hiszen az ő érzéseit tükrözheti a beteg is. Másrészt azonban, ha rákérdeznek az Alzheimeres-kórban szenvedő érzéseire (Örülsz? Nyugtalan vagy? Félsz valamitől?), azzal értelmezhetővé teszik számára is azokat. A szóbeli kommunikációs képesség csökkenésével rendkívüli módon felértékelődik a testbeszéd, mindkét részről.

Elsődleges cél, hogy a családtag (vagy ápolt) ne veszítse el önazonosságát idő előtt, ezzel összefüggésben a családtagok fel nem ismerése is fájdalmas tapasztalat lehet. Az Alzheimeres beteg lát, hall nem létező dolgokat, visszacsúszhat gyermekkorába is, ezért jó, ha ismerjük életrajzát, hogy tudjunk kapcsolódni a mondanivalójához. Ez fontos olyan szempontból is, hogy tudjuk, hol vannak a határai, lehet-e például ölelgetni, megfogni a kezét, vagy idegenkedik ettől. De ne toljuk gyermeki szerepbe, még akkor sem, ha fel kell tenni a pelenkát rá. Ne vezessük félre, ne hazudjunk neki – tanácsolta a szakértő.

Mindnyájunk számára megszívlelendő: adjunk alkalmat idős szüleinknek kibeszélni magukból élettapasztalataikat, élményeiket, örömeiket és bánataikat, hogy ismerjük meg igazán őket. Még akkor is, ha nem az Alzheimer árnyékában tesszük.

Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások