Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Állatok tűzön, láncon át

Állatok tűzön, láncon át Életmód

A hó névadóját, a sárkányölő Szent Györgyöt ünnepeljük április 24-én. A lovagiasságot, férfiasságot, önzetlenséget jelképező alakja – a másik katonaszent, Dömötör mellett – a Szent Koronán is megjelenik. Napjához az állatok biztonságával, egészségével, termékenységével, továbbá kincskereséssel, boszorkánysággal kapcsolatos szokások, hiedelmek gazdag, ám mára többnyire feledésbe merült tárháza kapcsolódik, amiből pár érdekességet idézünk fel.

Leggyakrabban a korai keresztények máig élő utódai, az egyiptomi koptok templomaiban, kolostoraiban ábrázolják, de ki ne hallott volna a kolozsvári testvérek, Márton és György 1373-ban készült, a prágai vár udvarát ékesítő, Szent Györgyöt ábrázoló méltán híres lovas szobráról! Ám nem kell olyan messzire menni, hiszen a másolatát 2012 óta Kovászna megye székhelyén is megtaláljuk: ez a lakók részéről sok negatív kritikát kiváltó, a 2003-as városnapok poéngyűjtő versenyére benevezők egyike által „gombostűre tűzött nagytestű dinónak” nevezett modern kompozíciót hívatott „helyettesíteni”. Székelyföldön az esztelneki zárdatemplom, a székelyudvarhely-szombatfalvi, marosszentgyörgyi és csíkszentgyörgyi plébániatemplomok, az 1929–1930-ban épült csibai (Maros megye) és az 1996–97-ben épült hidegségi (Gyimesközéplok) kápolna védőszentje, de a híres Báthori család is Szent Györgyöt fogadta patrónusává.

 

Pásztorok szerződtetése

Régen ezen a napon hajtották ki az állatokat először a legelőre, különböző bajelhárító, termékenységvarázsló cselekedetek kíséretében, a marhákat néhol fejszén, ekevason vagy éppenséggel a gazdasszony kötényén keresztül. Háromszéken az állatokat megvesszőzték, leöntötték, láncon vagy tűzön át csapták ki a kapun.

Egyes helyeken az első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie. Azt tartották, hogy az állatok ettől olyan erősek lesznek, mint a lánc és olyan gömbölyűek, mint a tojás. Felső- és Alsósófalván azt az állatot, amelyik megbotlott a láncban vagy felrúgta, nem engedték ki a legelőre. A dévai csángómagyarok olyan új fakoronát állítottak az istállóajtó elé, amelyik földben még nem járt.

Ozsdola madártávlatból

Szépvízen a csordapásztorok fenyőágakból font seprűvel, fűnyaláb-csomóval végezték a hajtást, hogy mindig legyen zöld táplálék és főleg dús fű a csordák legelőjén.

Ozsdolán csak a juhokat engedték ki ezen a napon, a csordát két héttel később pedig. Itt a kieresztés előtt egy vastag láncot húztak keresztül a kapu alatt, azon léptették át az állatokat, hogy olyan összetartóak legyenek, mint a láncszemek. Úgy vélték, e ceremónia nélkül az állatokat baj éri, többé nem jönnek vissza.

Ugyanitt Szent György-salátából és „csikányból” levest szokás készíteni, hogy a hosszú téli időszak után a szervezet nagyobb mennyiségű vitaminhoz jusson. Azt tartják, ha kibújik a csikány és a Szent György-saláta, nem kell félni, hogy meghalnak az emberek.

A pásztorokat is ekkor szegődtették, „szerződésük” hagyományosan Szent Mihály-napig volt érvényben, ám manapság már lényegében addig, ameddig az időjárás lehetőévé teszi a legeltetést. Sőt, még utána is! Korondon a majorok ezen a napon, a kiszállás utáni első fejéskor egy nagyobb értékű fémpénzt helyeztek a fejővederbe, és minden juh tejét erre fejték, hogy a nyár folyamán sok tejet adjanak.

Juhász Kommandó felett (a szerző felvételei)

1962-ig a kézdiszéki Lemhényben is Szent György napján tartották az úgynevezett esztenakiállítást, amikor az összegyűjtött juhokat felterelték a Gyepár és a Nagy–Sándor környéki havasi legelőkre. Ám előtte való este a juhászlegények még egy jó táncmulatságot csaptak, az éjszakát a szeretőjükkel töltöttek, és pirkadatkor, bús furulyaszó kíséretében indultak neki a hegyeknek.

 

„Az szénafüvek Szent György-nap után egy héttel mindenütt tilalom alatt legyen.”

(Uzon falutörvénye 1699-ből)

„Szent György napjától fogva Sz[ent] Mihály-napig sem falusi juh, sem vidék juh az faluban bémenni meg nem engedtetik, ha valaki béhajtana vagy benn jártatna, azt a falu megbünteti egy forintig.”

(Szemerja falutörvénye 1727-ből)

„Szent György-naptól fogva Szent Mihály-napig az tanorokkapun belöl az járó-marhán kívül semmi marhát nem szabad legeltetni, az míg az csorda bejö. Ha valaki ott legeltetne: den. 40 büntettetik, ha nem beteg és sánta, és hanem ha valahova akar menni, vagy valahonnat hazajött. Az malacos disznyó, míg az malacok az csordába nem mehetnek, szabad addig.”

(Szotyor falutörvénye 1728-ból)

„Minden marhalegeltető helyeken, kaszáló- és egyéb tilalmas helyeken, ha kévántatik, minden esztendőben Szent György-nap tájban az falusi bíró és hütösök által mindenfele az ország útjai kicsóváztassanak, nehogy idegen járókelőktől kaszáló- és marhalegeltető helyek károsíttassanak, rontassanak.”

(Szentkatolna falutörvénye 1738-ból)

 

Hogyan leshetjük meg a boszorkányokat?

A közéletben is kivételes napnak számított, hiszen számos helyen ekkor zajlottak a falusi és városi tisztújítások. Ám az embereket inkább a szabadon garázdálkodó boszorkányok foglalkoztatták; aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta őket, sőt szentelt krétával vont körből a gyűlésüket is végignézhette. Az istálló elejét vagy a ház utca felőli bejáratát kölessel szórták be, a kerítésre, ajtóra tüskés ágakat tűztek a távoltartásuk, a rontás megakadályozása végett.

Esztenamaradvány a Lepsa-tetőn

Potyondon úgy tartották, a boszorkány első kihajtáskor sajtárral settenkedik a csorda után. A Gyimesekben előző este szenteltvízzel spriccelték, „fokhagymázták” az állatokat, hogy a boszorkányok ne tudják elvinni a zsírjukat.

Alkalmasnak tartották e napot a földbe rejtett kincsek keresésére is, melyek minden hetedik – parajdi hiedelem szerint minden második – évben ilyenkor vetettek lángot. Ezt a Gyimesekben is rendszeresen lesték, ám hiába. „Szent György-napkor – mondták – arany van elásva, s kigyúl. De hát én nyolcvanhárom esztendős vagyok, én is eleget vártam, hogy valahol kigyúl, na jártam ki, szegény vagyok, hogy legyek gazdag, de nem gyúlt” – mesélte egy adatközlő Magyar Zoltánnak.

Vadasdon a kisgyermekeket Szent György napja előtt nem volt szabad nyitott ajtónál vagy ablaknál hagyni, mert „a prikulics kicseréli őket”. Néhol e nap hajnalán lepedővel szedett harmattal sütöttek kenyeret, mert abban van a föld zsírja, ereje. Aki ilyen harmatban mosakodik, sokáig szép és egészséges marad – vélték.

"Monyetorhotel" a Hertán-pusztán

Az ugyancsak Gyimesekhez tartozó Hárompatakon a kígyómarást úgy gyógyították, hogy Szent György napja előtt „megütött” kígyó lehúzott bőrével mosták a sérült állat lábát. A kígyót már csak azért is ildomos április 24-e előtt megütni, mert – legalábbis a moldvai magyarok szerint – akkor nagy lesz az erőnk; ám ha a kígyót elszalasztjuk, elviszi az erőnket. Ha fejét ezüstpénzzel nyisszantjuk le, és azt – vagy fokhagymát, négylevelű lóherét, fekete tyúk első tojását – zsebünkbe téve megyünk templomba, szarvaik folytán felismerhetjük a boszorkányokat!

 

Tényleg itt a tavasz?

Ettől a naptól kezdve már lehet földre ülni és – Parajdon csak május 1-jétől – mezítláb járni. Bükkhavas pataka régi öregjei azt tartották, akármilyen meleg is legyen, eddig nem szabad kint lefeküdni, mert aki megteszi, annak a szépasszonyok elveszik az erejét. Ám a szabadban való fürdést egyenesen ajánlották, mondván, egész évben megvéd a rühesedés ellen.

Ezt a napot általában a kukorica, bab, uborka vetésére tartották alkalmasnak, máshol későbbre hagyták. Vadasdon úgy vélték, a kukoricát Szent György napja előtt és után két héttel, kökényvirágzáskor lehet vetni. Ha ilyenkor sok a cserebogár, megeszik a gyümölcstermést, de jó törökbúza-termés várható.

A gazdák akkor örültek, ha ilyenkor a nyúl már el tudott bújni a vetésben. Korondon, ha eddig nem zöldült ki a rét, és nem volt mit enniük az állatoknak, a következő versikét mondták:

Máma Szöngyör napja,

A faluba se széna, se szalma,

A szilon az ebet megbírja.

(A szilon egyébként tavaszi, kérges hóréteget jelentett a régi székelyeknél – és ezzel a Bodza-szorostól délre eső Szilon-havas, románul Munții Siriului nevét is megfejtettük!)

Székelyvarságon azt mondták: amennyivel Szent György-nap előtt „megderdül” az ég, annyival Szent György-nap után fagy/hóharmat/hóesés lesz. Parajdon kiszámolták: ahány nappal Szent György-nap előtt megdördül az ég, annyi nappal hamarabb esik le a hóharmat Kisasszony vagy Szent Mihály napja előtt. Korondon és Pálpatakán inkább az első dördülés irányát figyelték, mert nyáron onnan várhatták a zivatarokat.

Sok helyen hittek abban, hogy a Szent György-nap előtt megszólaló béka esőtlen nyarat, a mennydörgés bő termést – a siklódiak és sóváradiak szerint kései fagyot – jelez, ám igazából csak akkor számíthatunk jó évre, ha ma akkora eső esik, hogy besározódik a lábbelink. Ám eső ide vagy oda, abban joggal bízhatunk, hogy a régiek azon felfogásában, miszerint Szent György napján kezdődik az igazi tavasz, nem fogunk csalatkozni! Legfennebb a nebulók bosszankodhatnak, hogy az iskolai év nem április 24-án zárul, mint egykoron…

Címlapfotó: Juhnyáj a Hertán-pusztán

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás