Szent István-nap és búcsú a Perkőn

„Hitére mindig büszke volt e nép, e tájat Szentföldként emlegették, népe legyen méltó e megnevezéshez!” – hangzott el majd két évtizede a parancsolat, és a kézdiszékiek ezt meg is fogadták. A mai perkői Szent István-búcsú mindenképp erre utal.

A Szentföldként aposztrofált Felső-Háromszék katolikus hívei immár évszázadok óda minden augusztus 20-án a Perkő-hegyen álló Szent István-kápolnánál emlékeznek első királyunkra, és ez idén sem volt másként. Újabban más vallásúak is szép számba jönnek ide, hiszen az évek során – a somlyóihoz hasonlóan – ez a búcsú is a magyar összetartozás ünnepévé nőtte ki magát, amit csak üdvözölni lehet. A házigazda Kézdiszentlélek, amint azt már megszokhattuk, ez alkalommal is gazdag programmal felruházott falunapot szervezett az esemény köré.

A Szent István-nap délelőtt 10 órakor kezdődött a névadó 2009. augusztus 20-án felavatott, a községközpontban álló szobránál. A székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente szobrászművész 2,4 méter magas, kőből készült, egészalakos alkotása mint ilyen egyedülálló az egész megyében.

Dávid István, Ábri Béla, Olarasu Gabriella, Ábri László zenés felvezetése után az egybegyűlteket üdvözlő Marthi Andrea diáklány újfent hangsúlyozta, „ez a nap a magyarság összetartozásának, múltunk tiszteletének és jövőnkbe vetett hitünknek a jelképe”, aminek nemcsak a múlt felidézéséről kell szólnia, „hanem erősítse bennünk a közösséghez tartozás örömét, a reményt és a büszkeséget, hogy magyarok vagyunk.”

Beszédében Balogh Tibor, a község polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kárpát-medencében élő népek és nemzetek sorsa összefonódik. „Egyikünk sem lehet erős a másik gyengesége mellett. Ezért különösen fontos, hogy közösen építsük a jövőt – magyarok, románok és minden itt élő közösség –, mert csak így tudjuk megerősíteni térségünket, megtartani fiataljainkat, és gazdasági fejlődést biztosítani. Amiként Szent István felismerte, hogy a jövőhöz szövetségek és közös értékek kellenek, úgy nekünk is fel kell ismernünk: a megmaradás és a gyarapodás útja az együttműködésben rejlik” – fogalmazott. Ebben a munkában kiemelt szerepet tulajdonít a fiatal nemzedéknek. „Fontos, hogy lássák: a jövő nem valahol messze kezdődik, hanem itt, köztünk formálódik.”

Az elöljáró után Dévai Erika, a csíkszeredai főkonzulátus konzulja és Dinnyés József, Nyékládháza testvértelepülés alpolgármestere osztotta meg ünnepi gondolatait, majd a koszorúzást és Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános áldását követően az ünneplők, közel harminc lovas vezetésével elindultak a perkői kápolnához. A templom előtt csatlakozott hozzájuk a helyi keresztalja, valamint útközben más búcsújárók, sokan más irányból érkeztek, a kézdiszentkeresztiek például „a hegyen keresztül”.

Jó egyórás útjuk során elvégezték a keresztúti ájtatosságot is a közösségi összefogást is jelképező tizennégy stációnál. Igen, joggal beszélhetünk összefogásról, hiszen a kőkereszteket

• a kézdivásárhelyi Szentháromság-egyházközség
• Kézdialmás és Lemhény
• Nyújtód és Kézdisárfalva
• a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-egyházközség
• Ozsdola és Bereck
• Szentkatolna, Hatolyka és Imecsfalva
• Torja és Futásfalva
• Gelence, Hilib és Haraly
• Kézdikővár és Kézdiszárazpatak
• Kovászna
• Bélafalva és Esztelnek
• Zabola
• Csernáton és Zágon, valamint
• Kiszkászon és Kézdiszentlélek

katolikus közösségei állíttatták 2013-ban, és a kézdiszentléleki Bartalis család kőfaragó műhelyéből kerültek ki.

Fent a kápolnánál a búcsús szentmisét Bodó Imre nyugalmazott esperes celebrálta szentföldi paptársak jelenlétében. A jelenleg, 84 éves korában is Kézdiszárazpatakon szolgáló plébános éppen 60 évvel ezelőtt kezdte el lelkészi hivatását gyakorolni. Prédikációjában István király életét elevenítette fel, mondván, „egyedül ő fedezte fel, hogy a keresztény vallás, a keresztény életforma biztosítja a fennmaradást… Vallási, társadalmi szempontból egyaránt ő teremtette meg Magyarországot, és ő jelölte ki az utat a jövő felé.”

Az üzenetét is tolmácsolta, miszerint „engedni kell, hogy életünk és hitünk között legyen összhang. Ha az ember tanulmányozza a törvényt, szíve közel van az Istenhez; ha nem, távol marad tőle. Ha a szíved közel van az Istenhez, akkor nem elég csak nagy ünnepeken a templomba járni, vagy soha. Ha a szíved közel van Istenhez, nem jó az, ha a szüleidet, amikor megöregedtek, menhelyre, öregotthonba viszed. Ha a szíved közel van az Istenhez, akkor nem elég csak partner kapcsolatban élni, hanem Isten áldását kell kérni a házasságodra.” A végén Balogh Tibor polgármester nyilvánosan is felköszöntötte a gyémántmisés plébánost.

A szentmise után az Erdélyi Lovas-kaszkadőr Egyesület tagjai látványos bemutatóval szórakoztatták a közönséget, amely különféle árusok portékáiból válogathatott, illetve lacikonyhák ajánlatait ízlelgethette. Persze idén sokan voltak olyanok, akik az otthonról hozott étel-italt szedték elő a pokrócokra, és jó szívvel kínálgatták a régen látott rokonokat, ismerőseket.

A lelki feltöltődést kulturális csemegével lehetett dúsítani, amit néptáncosok és népdalelőadók biztosítottak, de sokakat már önmagába lenyűgözött a 738 méter magas hegy kínálta megunhatatlan panoráma. Este Bumeráng-koncerttel folytatódott a Szent István-nap, majd az Ego Sum és a Perkő Néptáncegyüttes közös produkcióját lehetett megtekinteni, 22 órakor őrtűzgyújtással tették fel a pontot az i-re.

Bodó Imre ny. esperes köszöntése

Most, a gyémántmise szentáldozatát követően szeretném szívből megköszönni a mai prédikációt és a biztató szavakat, amelyek erőt és iránymutatást adnak mindannyiunk számára.

Ritka ajándék az életben, amikor egy lelkipásztor hat évtizedes szolgálatát ünnepelhetjük, s még ritkább az, amikor valaki nyugdíjas évei után is töretlen hűséggel és odaadással munkálkodik az Úr szőlőskertjében. Immár 21 éve nyugdíjasként szolgálja közösségünket, különösen Szárazpatakon, amely a mi községünkhöz tartozik. Nemcsak szavaival és példamutató életével, hanem fáradhatatlan munkájával is erősíti a hívek közösségét.

84 évesen is szívén viseli nemcsak a lelki életet, hanem a templom és környékének felújítását, a fűtés megoldását, valamint a kántorlak rendbetételét is. Ez a példaértékű gondoskodás mindannyiunk számára nagy tanítás.

Különös jelentősége van annak is, hogy Szent István király ünnepén, augusztus 20-án, a perkői Szenthegyen is Ön lesz az ünnepi szentmise főcelebránsa – hiszen Szent István hite, államalapító bölcsessége és népét összetartó ereje egybehangzik azzal a lelkipásztori munkával, amelyet Ön végez közösségünkben.

Esperes Úr, a gyémántmise nemcsak az Ön szolgálatának ünnepe, hanem a mi közösségünk ünnepe is: annak a bizonyítéka, hogy a hűség, a kitartás és a lelkipásztori szeretet maradandó gyümölcsöt terem.

Adja a Jóisten, hogy egészségben, békében és szeretetben továbbra is közöttünk lehessen, példát és biztatást adva számunkra.

Isten éltesse a gyémántmisés Esperes Urat!

(Balogh Tibor polgármester köszöntője a búcsús szentmisét követően hangzott el.)

Fotó: Kocsis Károly