A paranoiát nem lehet elfelejteni – száműzetéséről írt könyvét mutatta be Markó Attila

Miután korrupciós váddal akarták kivonni a politikai életből, Markó Attila jogász, kisebbségi államtitkár 2014-ben a pár négyzetméteres cella helyett a 93 ezer négyzetkilométeres anyaországot választotta fogsága helyszínéül –101 hónapig.

Markó Attila könyvének bemutatóját tartották meg péntek délután, nem véletlenül a Székely Mikó Kollégium múzeumtermében: éppen a nagy múltú iskola épületének visszaszolgáltatásáért ítélték felfüggesztett börtönre 2014 novemberében a restitúciós bizottság másik két tagjával együtt.

Nem véletlen az sem, hogy Tamás Sándor megyei tanácselnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester ült egy asztalhoz a szerzővel: előbbiek szervezték meg annak idején, hogy Markó Attila megmeneküljön a börtöntől (később, 2018-ban öt év letöltendő börtönre is ítélték), igaz, ehhez kellett az anyaország hathatós támogatása is.

Mindenki meg volt győződve Markó Attila ártatlanságáról, ő maga is, ezért nem akarta elhagyni az országot. Végül őt értesítették utoljára arról, hogy minden elő van készítve a kimenekítéséhez.

„Attila, nyugodj meg, minden rendben lesz” – hangzott el akkoriban sokszor, idézte fel Tamás Sándor. Ez részben igaz lett – nyolc és fél év után, 2023-ban a politikus hazajöhetett, mert ejtették a vádakat, amelyeket több ellene indított perben fogalmaztak meg.

A 101 hónap című könyv az erdélyi magyar sors lenyomata: bemutatja, hogyan működik egy állam és a mélyállam, a magyarellenes beidegződéseivel együtt.

Minden a Mikóval kezdődött, de ma sincs vége ennek a gyakorlatnak, amelynek legújabb áldozata Marosvásárhely polgármestere, Soós Zoltán, akivel kapcsolatban úgy tűnik, az a cél, hogy újabb hatvan napra való eltiltása után a prefektus új választásokat írjon ki, mert valakinek ez az érdeke, taglalta Antal Árpád.

„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”

Noha a könyvbemutatón jó hangulatban idézték fel az átélt viszontagságokat, Markó Attila bevallotta, néha nevetős, néha könnyes a történet, amelynek alapját a feleség, Magdi naplójegyzetei képezik.

Bár kételyei voltak azt illetően, hogy meg kell-e írnia ezt a könyvet, utóbb úgy gondolta, igen, mert kirajzolódik belőle a társadalmi háttér, az a mód, ahogy a titkosszolgálat beleszövődött a közszférába, igazságszolgáltatásba, gazdaságba.

Fontos korszak volt az az időszak a magyarság életében azért is, mert a magyar politikusok – és Markó Attila is – sokat akartak tenni a kommunizmus vétkeinek a kijavításáért, erről is szó esik a könyvben.

Az állambiztonsági szolgálat és a korrupcióellenes igazgatóság között akkor meglévő titkos paktumok miatt Markó Attila nagy árat fizetett politikai  szerepléséért, amelyet ma ismét teljes erőbedobással folytat a szórvány érdekében.

Minden még sincs rendben

Azt a száműzetésben töltött nyolc és fél évet nem lehet eltörölni, mondta Markó Attila, aki biztosra veszi, ezek alatt az évek alatt termékeny és tevékeny eleme lett volna a közösségnek.

Ma már más a politikacsinálás módja, nagyot süllyedt a színvonal a parlamentben a hőzöngő AUR-osok bekerülésével, de – szórványképviselőként – most már visszaszokott a parlamenti munkába, tudtuk meg.

A paranoiát nem lehet elfelejteni, az állandósult – hiszen a Soós Zoltán ügye is azt mutatja, az állam mindent megtehet, amit akar, közölte a szomorú tényállást Markó Attila.

Fotó: Csulak Zoltán/Tamás Sándor Facebook-oldala