Felhívás!

„Az egész csapat eggyé forrt”

„Az egész csapat eggyé forrt” Sport

Nemrég a pestisracok.hu portálnak adott interjút a Sepsi OSK volt szakmai igazgatója, Sándor István. Mindenki Pista bácsija szeretettel idézte fel a Sepsiszentgyörgyön eltöltött időszakot, élete egyik legjobb döntésének nevezte, hogy a kezdeti vonakodás ellenére végül mégis elfogadta a felkérést, ugyanis nem csupán sportszakmai, de emberi értelemben is meghatározó élményekkel gazdagodott.

Csepén, egy kárpátaljai színmagyar településen született Sándor István, aki matekzseninek indult, aztán remek futballista lett. Majd még jobb edző. Játékosként több szovjet csapatban is megfordult, 1967-ben a Szpartak Zsitomir tagjaként ukrán bajnok lett. Később edzőként ért el szép sikereket. 1982-ben a Csernovci csapatával szovjet másodosztályú bajnokságot nyert. Az 1986-os világbajnokságon egyike lett azon edzőknek, akik elemzőként, megfigyelőként segítették Valerij Lobanovszkij szovjet szövetségi kapitány munkáját, így végignézte a magyarok történelmi legyőzését.

Nagyon sajnálta a 6–0 után a magyar válogatottat, amely szerinte is kiváló volt, és rendkívül pechesen szerepelt a vb-n. Három évvel később, 1989 októberében települt át Magyarországra. Dolgozott többek között Nyíregyházán, Karcagon, Jászberényben, Győrben, majd néhány éve a Puskás Akadémia nevezte ki nemzetközi játékos-megfigyelőnek. Dolgozott a sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK szakmai igazgatójaként, irányításával a csapat – fennállása során először – feljutott a román bajnokság első osztályába.

„Már több éve Felcsúton dolgoztam, a Puskás Akadémia nemzetközi tehetségkutatója, játékos-megfigyelőjeként. E munkám részeként természetesen nagyon sok klubbal kapcsolatba kerültem, köztük a Sepsivel is. Az ottani vezetőség szakmai segítséget kért tőlem abban, hogy miként léphetne előrébb a csapatuk. Be kell vallanom, hogy nemhogy azonnal, de még másodjára sem mondtam igent. Aztán a ma is Kárpátalján élő unokatestvérem, valamint más kárpátaljai barátaim szó szerint ledorongoltak. Elmondták, hogy nekem, mint kárpátaljasi magyarnak, kutyakötelességem segíteni a székelyföldi magyaroknak, ha ők erre kérnek. A szívem mélyén magam is éreztem, hogy ez így van, de meg kell mondanom, hogy ez adta meg a szükséges lökést, hogy végül mégis belevágjak!” – részletezte a szakember.

Sándor István ma már élete egyik legjobb döntésének nevezi, hogy végül mégis elfogadta a sepsiszentgyörgyi felkérést

„Roppant összetartóak a székelyek, ami nekem is újdonságként hatott. Hihetetlenül lelkesek és áldozatkészek a csapatukért, semmi nem drága nekik. Jó példa erre, amikor Bukarest mellett játszottunk, és 350 szurkoló jött velünk. Több busz és több tucat autó kísérte el a csapatot, és olyan hangulatot teremtettek, hogy az ottani román szurkolók és vezetők is elismeréssel nyilvánultak meg szurkolóinkról. Ők maguk mondták, hogy ezek a szurkolók megérdemlik, hogy felkerüljön a csapatuk” – idézi fel.

Hatalmas élménynek nevezi, hogy a csapat élvonalba kerülésével egész Székelyföldet sikerült feltenniük a román futball térképére. „Óriási boldogság, hogy ennek magam is részese lehettem. Ami a csapat és a szurkolók kapcsolatát illeti, minden meccs után együtt, közösen énekeltük el a Székely himnuszt, amelybe bekapcsolódnak még a labdaszedő gyerekek is. Az egész csapat tényleg eggyé forrt, a legkisebbektől a legidősebbekig. A magam 72 évével én is ott álltam a csapattal és énekeltem. Hátborzongató élmény, csak azt tudom mondani, hogy aki csak teheti, menjen el a Sepsi OSK meccseire, mert ezt az egész miliőt, hangulatot látni kell, át kell élni, ugyanis szavakkal szinte lehetetlen visszaadni”.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.