Lovak és művészet a kastélyban
Az Emberek Inspirálnak Egyesület által szervezett Vasárnapi Pihenő elnevezésű, külön...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Király Kinga Júlia prózaíróként, dramaturgként, műfordítóként szánta rá magát arra, hogy holokauszt-túlélőktől próbálja megmenteni az erdélyi zsidó konyha fogásait. Ám ahogy elmesélte, a péntek esti húsleves kapcsán az első megkérdezett, a ma is élő, 95 éves gyergyószentmiklósi Kárpelesz Leó nem tudta végigmondani a mondatot arról, hogyan verekedett a hús csontosabb részeiért ő meg a kisöccse…. meg a kisöccse… aki ott maradt a buchenwaldi táborban. Káin Heléna néni, aki 75 évig nem beszélt senkinek a lágerélményeiről, szintén az ételek kapcsán nyílt meg, és mesélt olyan belső átéléssel, zihálva, ruháját gyűrögetve, hogy a belehalástól is félteni lehetett. Négy év, húszezer kilométernyi utazás után született meg a mű, tizenkét túlélő emlékezik az ételek kapcsán, nagyjából 1920-tól kezdve a történeteket, a szerző alapos levéltári kutatómunkája nyomán rengeteg korabeli fotóval, jól dokumentálva.
A zsidó konyha nagyon hasonlított az erdélyihez. Csak három-négy szabályt kellett tiszteletben tartani (kóser vágású, kivéreztetett húst használni, tejest húsossal nem keverni, disznóhúst kerülni), egyébként minden ételnek volt szegény és gazdagabb változata, és alkalmazkodott a vidékhez, hiszen szász hatásra sok a káposztás étel benne, balkáni hatásra pedig a paradicsomos ízesítés is előfordul. A sóletet (csólent) lehetett főzni füstölt libacombbal, de ha a szegény zsidók azt eladták a gazdagoknak, akkor maguk tyúkkal, marhahússal is főzték, és sok kuglival tették laktatóvá (libazsíros, lisztes, kukoricalisztes, hagymás, fokhagymás gombóc).
A helyszínen kóstolót is kaphattunk az igazi zsidótojásból (amolyan hagymás keménytojáskrém) és a geringliből, amelyhez kalácsot kaptunk, ahogy pénteken este ették a zsidók. És mivel nagyon finom volt a kenőke, olvasóinkkal is megosztjuk e receptet: 30 dkg kacsa vagy libazúzát sós vízben megfőzünk, felaprítunk, libazsírban a hagymát megfonnyasztjuk, sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk, hozzáadjuk a zúzát, fokozatosan a zúza főzőlevét is, majd fokhagymát ízlés szerint. Pürésítjük, kicsi rántással sűrítjük, és gyorsan elkeverünk benne egy tojást is.