A költészet napjára
A Kézdiszéki Ifjúsági Szervezet és a Háromszéki Népfőiskola Egyesület szavalóverse...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Ezelőtt hetven évvel, 1951. február 12-én azon bányászok közül, akik a köpecbányai volt Géza-bánya, vagy ahogy akkor nevezték, a November 7 bánya járatába lementek, hatan soha többé nem jöttek vissza a felszínre.
Ahogy az emlékezet számon tartja, ezen a napon történt ugyanis az erdővidéki bányászat másfél évszázados történetének egyik legnagyobb szerencsétlensége. A Kisgyörgy Zoltán és dr. Vajda Lajos által írt, Köpecbánya 1872–1972 című könyvben olvashatjuk: „A régi Zeyk bánya térképének a November 7 bánya új térképével való topográfiai egyeztetésből eredő pontatlanság miatt katasztrofális vízbetörés következett be, a bányaüzem történetében páratlan bányaszerencsétlenséget okozva. Az észrevétlenül megérintett régiségekből (régebbi bányajáratok – szerk.) hatalmas nyomással és hozammal betörő mintegy 6000 köbméter víz 75 perc alatt elöntötte az egész bányát. Hat bányász vesztette életét az útjukat elzáró hatalmas víztömegben.” A szintén Kisgyörgy Zoltán által írt, 2013-ban Baróton megjelent Bányász-krónika szerint hosszú idő telt el, amíg ezt a nagymennyiségű vizet a szivattyúállomás a felszínre pumpálta, s meg lehetett keresni a bennfulladtak holttesteit. A bánya újraindulásáig a kiszivattyúzott víz mennyisége meghaladta a 200 ezer köbmétert.
1950-től egyébként közel hetven áldozatot tartanak nyilván, akik valamilyen bányaszerencsétlenségben életüket vesztették, nevüket az az obeliszk őrzi, melyet 2008. május 24-én állíttatott az RMDSZ baróti szervezete a baróti ravatalozó bejárata elé. A 3-as szektorként is ismert Géza vagy November 7 bányát 1965-ben zárták be.
Ma már a köpecieken vagy a köpecbányaiakon és a közvetlen hozzátartozókon kívül talán kevesen emlékeznek erre a szerencsétlenségre, Köpecen vagy Köpecbányán sincs semmi, ami az arra járó figyelmét erre ráterelné. A November 7 bánya bejárata ma is megvan, ipartörténeti emlék lehetne egy emlékművel, viszont ehelyett alig lehet rátalálni az enyészet és a feledés labirintusában.
„Bányásznak halni szép halál. Egekbe szállani fel, fel! Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!” – zárulnak a bányászhimnusz sorai, és, ha már a szerencse nem társult a hetven éve tragikusan elhunyt bányászok mellé, legalább jó emlékezetüket megőrizni kötelessége lenne annak a közösségnek, melynek jólétéért ők egykor az életükkel fizettek.