Felhívás!

Vadak vérszomjas mészárosa

Vadak vérszomjas mészárosa Kovászna megye

Az 1990 előtti négy évtized során Erdélyben és Romániában a helyi hatóságoknak, területi pártbizottságoknak, erdészeteknek pontos fejlesztési terveik voltak olyan vadászházak építésére, karbantartására, ahol az államvezetőket és kíséretüket alkalomadtán megfelelően fogadhatták. Minden a Szekuritáté felügyelete alatt történt. Ez nemcsak Nicolae Ceaușescu (1918-1989) uralmának idején (1965-89) volt így, hanem már a korábbi húsz évben is. Alább a véreskezű diktátor vadászati hóbortjairól, garázdálkodásáról esik szó, a képanyagot a román kommunizmus fotótékájából (fototeca.iiccr.ro) válogattuk.

Talán nem teljesen véletlen, hogy a Ceaușescu elődje, Gheorghe Gheorghiu-Dej (1901-1965) éppen egy medvevadászaton, a Beszterce-Naszód megyei Mogyorós menedékházban tárgyalt 1958-ban Nyikita Szergejevics Hrustyovval (1894-1964) a szovjet katonai alakulatok hazatéréséről, romániai küldetésük befejeződéséről. Történelmi koroktól függetlenül, az államvezetők általában szerettek vadászni. A hatalmi, teljhatalmi erőfitogtatás egyik eszközeként nyilvánult meg a vadászat, és Nicolae Ceaușescu tökéletesen beillik a sorba.2.	„Hajtó vagyok, ne lőjjetek!”

A hajbókoló propaganda nevezte legnagyobb hazafinak, legnagyobb pártvezérnek, legnagyobb dolgozónak, legnagyobb bányásznak, legnagyobb parasztnak, legnagyobb vadásznak őt egy személyben. Legnagyobb vadász? Szemtanúk hitelesnek tűnő vallomásai szerint a diktátor csakis csalira szoktatott, előzetesen jól beetetett medvéket lőtt a biztonságos vadászles emelvényéről vagy vadászház ablakából, erkélyéről. A fáma szerint a vadászatok sikerében szolgálati szempontból közvetlenül érdekelt megyei és városi pártvezetők, erdészek, erdészeti felügyelők és biztonsági emberek (szekusok) gyakran altatót kevertek a vesztőhelyre kirakott mézes bögrékbe, hogy a medvét lustítsák, a diktátor céllövési esélyeit növeljék. Még így is előfordult, nem egyszer, hogy az elejtett vad testéből nem a Ceaușescu fegyverétől származó golyó került elő, de erről a kommunista Nimródnak egy szót sem szóltak. Nyilván, nem is szerette volna hallani.

 

Színház az erdőben

7.	A fővadász, a felesége és Nicu nevű fiuk az egyik vadászszilveszterenÁltalában biztonsági emberek és hajtók százai segítették a vadászatok sikerét, de a diktátor szarvasvadászatain megtörtént, hogy egyetlenegy vadász vagy vadőr kísérte a köves, kacskaringós, gyakran meredek erdei ösvényeken. A fácánvadászatokon pedig még Elena Ceaușescunak is a kezébe adták olykor a puskát, a jelen lévők nagy-nagy riadalmára.
A néhai diktátor vadászatai afféle szabadtéri színházi előadásként zajlottak, rögzített helyszínekkel, előre megírt forgatókönyvekkel, és az időjárás viszontagságaiból, a vadak mozgásából vagy pedig a Ceaușescu hangulatváltozásaiból adódó rögtönzésekkel. Általában izgága, türelmetlen volt, nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy a vadászlesen csendben kell maradni, olykor percekig mozdulatlanul kell állni, ülni, feküdni. Gyakran hangoskodott, morgolódott, vagy éppen élcelődött.

Szokása volt társasjátékokra ösztökélni vendéglátóit, ha a medve késett az etetőnél. Az egyszerű kártyajátékokat szerette, és szokása volt csalni, egy-két lapot elhazudni, kicserélni stb. Szenvedélyesebb pillanataiban az őzgidákkal, bocsos anyamedvékkel szemben is kíméletlen volt, „nyulat bokrostól” lőtt, máskor pedig tétlenül nézte, amint a vad elinal. „Hagyd, hogy menjen, még nőjön!” – mondta a biztatóinak, akik nem tudták pontosan, hogy a diktátor éppen nagyvonalúság, avagy bizonytalanság miatt nem húzta meg a ravaszt. 
Nicolae Ceaușescu a fegyverhasználat alapelveit jól ismerte, a puskákat elfogadhatóan kezelte, jól is célzott, de nem sokat adott a vadászetikára. Külföldi vendégek meghívása esetén kikövetelte magának a legjobb, legelőnyösebb vadászállásokat, a vetélytársak – államelnökök, kormányfők, miniszterek, párttitkárok stb. – már rajtból hátrányba kerültek.

 

Tito átverése

Nemzetközi versengésben volt, főleg közvetett módon. Tájékozódott a kelet- és közép-európai vagy éppen nyugati államvezetők vadászati eredményeiről, és azoknak a túlszárnyalására törekedett. Akár csalás árán is, mint történt például a Josip Broz Tito (1892-1980) jugoszláv elnök trófea-világbajnoki rekordjának megdöntésével.

4.	Tizennégy aranyérmes medvekoponyával büszkélkedett

Kiadta az erdészeknek, vadőröknek Románia-szerte, hogy márpedig találjanak neki nagyobb medvét, mint amilyent korábban Tito lőtt. Hogy valóban találtak-e vagy sem, azt nehéz bizonyítani, a csúcsdöntés azonban sikerült. A hitelesítő nemzetközi bizottság jugoszláv tagja azt mondta, életében először lát olyan medvebőrt, amely szinte szabályos négyzet alakú, a széle-hossza egyforma. De azért aláírta a világcsúcshoz kellő tanúsítványt. Nem hivatalos hírforrások szerint a Ceaușescu által elejtett – amúgy átlagon felüli testsúlyú – medve bőrét a megbízott szakértők különleges eljárással tágították a világcsúcs-döntő trófeához szükséges méretűre…

Szintén trófeához kellő csalás történt egy szarvas esetében is. A diktátor rálőtt, a szarvas elszaladt, Ceaușescu azonban váltig erősítette, hogy eltalálta, az már az övé. Keresték, nem találták. Azzal tért nyugovóra, s majd vissza Bukarestbe, hogy az általa elejtett szarvas valószínűleg elvonszolta magát, és szakadékba esett. A vadászat szervezői napokig járták az erdőt s álltak lesben, amíg tényleg lelőtték a szarvast, majd jelentették Bukarestbe Ceaușescunak, hogy igaza volt, az általa megsebzett szarvast megtalálták. Így gazdagodott még egy értékes trófeával, a vadászkörzet pedig dicséretet, jó értékelést kapott a sikeres „keresésért”.

270 aranyérem

A sportágak legtöbbjénél a mutatott játék minősége feledésbe merül, a krónikák elsősorban a számszerű, tényszerű eredményt jegyzik, az a mértékadó viszonyítási alap. A vadászatban is így van. Színpadias körítések, olykor állatszelídülésig tartó beetetések, groteszk hajtóvadászatok, mérési és egyéb csalások, titokban maradt besegítések dacára Nicolae Ceaușescu, a Románia Szocialista Köztársaság volt elnöke a medve- és szarvastrófeák tekintetében hosszú évekig vezette a vadászati világ-ranglistákat, az országos díjakról nem is beszélve. A magyar-román történelmi múltú Posada (Prahova megye) településen lévő Kárpátok Vadászati Múzeum adatainak értelmében a néhai román diktátor neve mögé az alábbi trófeák kerültek:
– szarvas: 84 aranyérem (33 dámszarvas), 66 ezüst (28 dám), 8 bronz (8 dám)
– őz: 6 arany, 1 ezüst
– zerge: 2 arany, 3 ezüst, 6 bronz
– vaddisznó: 61 arany, 27 ezüst, 13 bronz
– medvebőr: 98 arany, 11 ezüst, 4 bronz
– medvekoponya: 18 arany
– muflon (vadkecske): 1 arany, 6 ezüst, 3 bronz.
Összesen 418 érem, különböző minősítésű trófea! Hiteles jegyzékről szó sem lehet, ám a korabeli „odaítélések” alapján Nicolae Ceaușescu által negyedszázad alatt elejtett vadak hivatalos száma így áll: 385 medve, 1691 szarvas (ebből 1265 dámszarvas), 610 vaddisznó, 174 zerge (ebből csak 2 olyan, amely magas sziklákon élt), 81 őz, 78 muflon, több mint 10 ezer fácán. 5.	Elena többnyire csak fácánra lőttApróbb madarak, nyulak, rókák, farkasok nem igazán érdekelték.

Előfordult, hogy őzvadászatát hónapokig készítették az ügybuzgó pártvezetők a Kárpátokon túli megyék egyikében. Az erdészek a bekerített vadászterületre több vidékről gyűjtöttek őzeket, ott etették, a gondozók egy idő után már név szerint szólították őket. Aztán érkezett Nicolae Ceaușescu, és néhány óra alatt lelőtte az egészet. A hosszú sorba összegyűjtött élettelen őzekre mutatva így szólt házigazdáihoz: „Látják, elvtársak? Megcsináltam a hústervüket!”
Módszerei, telhetetlensége, hiúsága és önzése okán inkább lehet vadak vérszomjas mészárosának nevezni Ceaușescut, mintsem sportszerű, lovagias vadásznak. Szocialista munkaversenyként fogta fel a vadászatot is. Az ő idejében viszont elképzelhetetlen lett volna, hogy országszerte a lakosság háztáji gazdaságaiban medvék garázdálkodjanak, emberekre támadjanak, és a hatóság ezt közömbösen eltűrje, válasz nélkül hagyja…

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2018. január 30., 8:34
    ÉRTÉKELÉS: 7

    Igy igaz.Es tizezer fonel is tobb mai utodja mind kis Ceausescunak kepzeli magat.Ezert akarnak minden aron medvere vadaszni.Hogy majd a dicshimnuszt zengo partlapok hirdessek a “hos” cselekedeteiket.De azert van egy dolog amiben kulomb volt a mai utodainal.Mert mindent ra lehet kenni igy utolag,azt hogy negy osztalya volt,azt,hogy “nagy vadasz” volt,azt.hogy magyargyulolo volt (ami sajnos igaz) stb. de egy dologgal meg az ellensegei sem merik vadolni.Azzal,hogy hazaarulo lett volna mint utodai!