Te nagyokos,ki hozzászoltál melyik mesterségben vagy ász.Vélleményem szerint egy nagy senki vagy.

Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A hagyományoknak megfelelően a fesztivál alkalmával jótékonysági főzőversenyt is szerveztek. Az Erdővidék különböző pontjairól érkezett résztvevő csapatok főztjei adomány ellenében pillanatok alatt elfogytak, az összegyűlt pénzösszeget egy felsőrákosi beteg kisfiú gyógykezelésének költségeire ajánlották fel.
A fesztiválon idén is nagy népszerűségnek örvendett a kézművessátor, amely alatt ezúttal bölönpataki, bodosi, kisbaconi és erdőfülei népi mesterek tevékenykedtek. A sátor bejáratánál a bölönpataki Dregán Alexe cigányvajda kosarat font: bemutatta, hogy készülnek a mindannyiunk által használt vesszőkosarak és vesszőseprűk. Az ismert bodosi fafaragótól, Józsa Józseftől a kopjafa kifaragásának első lépéseit lehetett ellesni, az ugyancsak bodosi, ifjabb Dávid Alpár pedig szívesen magyarázta el bárki érdeklődőnek, hogy otthoni, népviselet-készítő műhelyükben miként varrják-szabják a megrendelőknek egyedi ruhadarabjaikat: köztük női székely ruhát, férfi hosszú télikabátot, valamint díszmagyar kabátokat, melyeket a helyszínen is meg lehetett tekinteni. A kézművessátorban jelen volt még a kisbaconi Zsigmond Ibolya, aki a tojásírás művészetét élteti tovább a vidéken, valamint az erdőfülei Csog Jolán szövőnő és népviselet-készítő.
Dávid Alpár a díszmagyar ruhák történetéről is mesélt az érdeklődőknek. Mi is ezúttal tudtuk meg tőle, hogy a díszmagyar viselet a 19. században jelent meg.
„A nemesi réteg alakította ki, időközben pedig a férfi díszmagyar viseletet inkább keleti, míg a női viseletet nyugati hatások alakították tovább”– mondta. Bodosi szabóságukkal kapcsolatban hozzáfűzte, hogy a magyarországi Hagyományok Háza, illetve a Csoóri Sándor Alap pályázatainak köszönhetően jelenleg igencsak sok megrendelésnek kell eleget tegyenek műhelyükben, ám a házi szabóság jövője mégis bizonytalan: ő az otthoni műhelyben édesapjától ugyan elsajátította a szabómesterség titkait, ám egy mai fiatal egyébként nincs, ahol szabónak tanuljon, egyszerűen nincs szakiskolája ennek a mesterségnek. Falustársa, Józsa József fafaragó vésője alatt szinte percek alatt kapott formát a készülő kopjafa. A fafaragást önként elsajátító mester az érdeklődőknek mesélt a kopjafa szimbolisztikájáról is, valamint arról is, hogy egy kopjafa elkészítése több mint fafaragás: egy egész emberi élet jelenítődik meg a kopjafán.
A vásáron is sok erdővidéki kézműves terméket kínáltak: például uzonkafürdői és vargyasi sajtokat, más tejtermékeket, mezőgazdasági terményekkel pedig ezúttal is jelen voltak a bodosi és bibarcfalvi termelők, volt amiből válogatni.
Bő volt a választék a szintén helyi kézművesek által készített kisebb, vagy egészen apró dísztárgyakból, ajándéktárgyakból, így elmondható, hogy az erdővidéki őszi fesztivál teljes egészében elérte a célját, bemutatta a helybéli alkotókat, népszerűsítette a kézművességet, az idelátogatók számára pedig szemléltetőt tartott a vidék értékeiből, hagyományaiból.
A színpadon Lázár-Kiss Barna András mondott köszöntőbeszédet, egyébként az ő érdeme, hogy az évekkel ezelőtt elindított kis őszi vásár vidéki fesztivállá nőtte ki magát. Fancsal Zsolt bibarcfalvi lelkipásztor megáldotta a rendezvényt, mely fúvószenekari felvonulással kezdődött, aztán Vágási István vezetésével az erdővidéki fúvósok egyesített zenekara koncertezett, majd Kovászna megye legnagyobb hagyományőrző női dalcsoportját, az 1970-ben alakult felsőrákosi asszonykórust hallhatta énekelni a közönség. Őket erdővidéki néptáncosok követték, így adva volt az igazi vásári hangulat, emelve a rendezvény színvonalát, mely méltó volt a vásártartási jogot immár több száz éve birtokló Baróthoz.
Te nagyokos,ki hozzászoltál melyik mesterségben vagy ász.Vélleményem szerint egy nagy senki vagy.
az önként szó azt is jelenti ,hogy magától,vagyis nem mástól…természetesen kényszer nélkül.Egyesek’ fűl után” tanulnak meg hangszereken játszani.
Az önként azt jelenti, hogy szabad akaratából, saját elhatározásából. A többieket nem tudom kényszerítették-e, magát azonban biztos nem arra, hogy ide beírjon és magyarázza a lapos bizonyítványát.
szép napsütétes idő volt,nagyon sokan egyből lebarnúltak.
már reggel 5-kor es ,meg azelött es.nagyon rég.
“fafaragást ÖNKÉNT elsajátító mester”
A többieket kényszerítették?