Emlékezetessé tették a magyar pedagógusok nyugdíjba vonulását

Székelykeresztúr, Marosvásárhely, Kolozsvár, Szilágysomlyó és a Partium több városa után kedden Sepsiszentgyörgyön is kiosztotta a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a Kovászna megyei, nyugdíjba vonuló pedagógusoknak a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. A Gyöngyvirág utcai református templomban megtartott eseményen ugyanakkor Korodi Hajnalka-díjjal tüntették ki az RMPSZ alapító tagját, Péter Sándor tanárt, amivel nagy meglepetést okoztak a nyugdíjazása után is tevékeny, mindig derűs pedagógusnak.

Az ünnepség nyitányaként Szabó Margit, az RMPSZ alsó-háromszéki területi elnöke köszöntötte a jelenlévőket, a pedagógusokat lámpáshoz hasonlítva. Ez a gondolat később is vissza-visszatért az eseményen: „az a pedagógus, aki tudását megosztja, olyanná válik, mint a betlehemi csillag karácsonytájt, bevilágít egy egész intézményt, osztálytermet, és általa megszületnek a csodák, melyet követően világítani kezd egy közösség.”

Burus Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke röviden ismertette a díj történetét: a Pedagógus Szolgálati Emlékérem a magyar kormány jóvoltából 2012-től évente adományozható nyugdíjazásuk alkalmából azoknak a pedagógusoknak, akik legalább 25 évet töltöttek az ifjúság oktatásával, és kiemelkedő munkát végeztek.

Az emlékérem „nem egy könnyen vagy viszonylag könnyen megszerezhető díj”, mondta Burus Siklódi Botond, de ahogy az RMPSZ büszke arra, hogy elismerheti a pedagógusok tevékenységét, úgy a díj új birtokosai is büszkék lehetnek arra, hogy szakmai pályafutásuk során „tettek valamit embertársainkért, nemzetünkért, a jövőnkért és gyermekeink jövőjéért” – fogalmazott az elnök. Kiss Imre, az RMPSZ országos alelnöke alkalomhoz illőnek érezte az „egy gyertya nem veszít a fényéből akkor sem, ha meggyújt egy másikat” gondolatot, majd köszönetet mondott a kitüntetettek kitartásáért, és azért, hogy a nehézségek ellenére sem lettek pályaelhagyók.

Idén az elmúlt éveknél kevesebben voltak azok, akik Pedagógus Szolgálati Emlékéremben részesültek, 12 magyar óvodapedagógust, illetve tanárt díjaztak az ünnepélyen.

Az idei kitüntetettek: Inczefi Tünde Anna, magyar-francia szakos tanár a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Középiskolából, Varga Éva földrajztanár a zabolai 1-es számú általános iskolából, Csomós Tünde sepsiszentgyörgyi óvónő, Delne Ferenc fizika-kémia szakos pedagógus az uzoni Tatrangi Sándor iskolából, Gazdag Ildikó, a Berde Áron Gazdasági Szakközépiskola közgazdaság szakos pedagógusa, Nagy Emese, a Mikes Kelemen Főgimnázium kémia szakos tanárnője, Újfalvi István, a Puskás Tivadar Szakközépiskola mérnök tanára, Bartos Veronika szentkatolnai fizika-kémia tanár, Kovács Ildikó Mária kézdialmási óvónő, Léva Katalin fizika-kémia szakos tanárnő Kézdivásárhelyről, Dénes A Ilona, a bardoci Benkő József Általános Iskolából, Péter Géza, a nagyajtai iskola fizika-kémia tanára.

Ezután került sor a Korodi Hajnalka-díj átadására, melynek címzettje igencsak meglepődött, amikor ki kellett vonulnia a laudációját meghallgatni. Péter Sándor, az RMPSZ Kovászna megyei szervezetének volt elnöke – jelenleg tiszteletbeli elnöke – ugyanis azért érkezett, hogy egy korábbi eseményen neki ítélt elismerést vegyen át, akkor ugyanis nem tudott személyesen megjelenni. Ehelyett az erdővidéki, kézdi- és orbaiszéki területi RMPSZ-elnökök hosszasan ismertették szerteágazó tevékenységét, melynek folytonosságát percre sem szakította meg a nyugdíjazása.

Péter Sándor pedagógus, újságíró, könyvkiadó, alapítója a Megyei Tükör című helyi újságnak, a rendszerváltás után a Háromszék napilapnak, de az RMPSZ-nek is, valamint a Perspektíva és a Kós Károly Szakközépiskoláknak. Tudományos kutatási területe a néprajz, a földrajzi nevek vizsgálata, ebből szerzett doktori címet. És bár doktori fokozatával egyetemen is taníthatott volna, hosszú évekig mérhetetlen alázattal dolgozott a két, sokak által másodrangúnak tartott intézményben, mert tudja: minden gyermek a legjobbat érdemli – méltatták.

A kitüntetett a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületének tagja, a magyar kormány által odaítélt Trefort Ágoston-díj eddig egyetlen erdélyi kitüntetettje. Kétségtelen, hogy a most 80 éves, nem mellesleg Pro Urbe-díjas tanár rászolgált a Korodi Hajnalka-díjra, ám annak kézbesítése után Burus Siklódi Botondtól átvehette azt az elismerést is, amit a szervezet áprilisi tisztújító közgyűlésén nem tudott átvenni, és amit a szövetség megalakításáért, fejlesztéséért kapott, Kiss Imre pedig az RMPSZ szolgálatában végzett 31 éves szolgálatért nyújtott át neki egy köszönőlevelet.

Péter Sándor a maga megszokott derűjével állt ki a jelenlevők elé megköszönni az elismerést. Véleménye szerint a sok digitális kütyü nem ér semmit egy hús-vér pedagógus nélkül. Azt is elmondta, hogy egy tanárnak mosolyogva kell órára mennie, és ha belső megérzése szerint jó órát tartott, ugyanúgy is kell kijönnie. Megosztotta a hallgatósággal, hogy úgy érzi, szeretet veszi körül, és ezért nem érzi hiábavalónak a pedagógusként eltöltött éveket, de még rengeteg tennivalója van, és nyugdíjasként nem engedheti meg magának a halogatást.

Az ünnepséget a Plugor Sándor Művészeti Középiskola pedagógusainak, Sebestyén Lázár Enikőnek és Kőmíves Bokor Zsuzsának, illetve a magánének szakos diákoknak éneklése tette még felemelőbbé, produkciójukért a kitüntetettek is hálás köszönetet mondtak.