Egykor a csodák helye, ma csupán az emlékek őrzője az uzonkai gyógyfürdő

Uzonka a betegek gyógytelepe, a zajos világból menekülők csendes pihenőhelye volt, mostanra azonban a fürdő erejét vesztett, leromlott külcsínnel fogadja azt a kevés látogatót, akik hűen kitartottak mellette. Az Erdővidék gyöngyszemeként emlegetett Uzonka varázsa szemmel láthatóan lankadt, azonban nem aludt ki teljesen: a borvízforrás éppen olyan csodaszer, mint csaknem egy évszázaddal ezelőtt, a baconi közbirtokosság pedig reménykedik, hogy a jövőben lépésenként, de újjáépíthetik az idők során lepusztult fürdőt.

Sűrű erdőn átívelő, kanyargós út vezet a Hatod tetőn át, amelynek aljában, a fenségesen magasodó Murgó-hegy őrszeme alatt fekszik Uzonkafürdő. Az imént említett hegyet – amelyet esős időben olyan titokzatosan ölelnek körbe a felhők – jól látni a Bardoczok kertjéből is, ahol Aba a tősgyökeres uzonkai család tagjaként fogadott a már-már múzeum szépségű otthonában.

Találkozásunk apropója nem más volt, minthogy az üdülőtelepen tervezett látogatásunkhoz idegenvezetőként szolgáljon, jóllehet egy percig sem éreztük magunkat annak. A beszélgetéskor megtudtuk, hogy Aba másfél éve tért újra haza az otthonba, amelyet édesapja, Bardocz Sándor uzonkai tanító épített egykor, s habár életének jó részét távol töltötte, annyiban megtéveszthetetlenül biztos: a településen egykor pezsgett az élet.

Tucatnyi beteg gyógyult Uzonkán

Ha a távoli múltját tekintjük, Uzonka településről évszázadok távlatából is beszélhetünk, írásos említés alapján pontosan 1770-től. Veres Ferenc Uzonkafürdő (monografikus emlék) című, 2000-ben megjelent helységmonográfiája szerint a Pisztrángos- és Uzonka-patakok neveit viselő ásványvíz-forrás mellett hajdan két fürdő létesült. A Pisztrángosfürdő az 1900-as évek elején elapadt, viszont 1927-ben megépítették a melegfürdőt, a település fénykora ekkor kezdődött el igazán: nyaralóházak és sétányok épültek, a fürdő óramű pontossággal működött, „évente betegek tucatjai nyertek enyhülést vagy teljes felépülést a gyógyvíz hatására.”

A monográfia szerint Barótról, Sepsiszentgyörgyről, de még Brassóból, Bukarestből és Budapestről is érkeztek vendégek terápiás célokból.

Számos gyimesi család telepedett le 1934 tájékán, 1954-55-ben iskola is épült, ahol Bardocz Sándor is tanított. Harminc év élénk fürdőéletét 1950 után hanyatlás követte, a villatulajdonosok első generációja kiöregedett, az építkezések leálltak, a hat tulajdonos közbirtokosságból ötöt megfosztottak jogaitól, a fürdőtelep Nagybacon gondozása alá került. Bár 1989 után úgy tűnt, a helyzet javulásnak indul, Veres Ferenc írása szerint tennivaló még ekkor is bőven akadt: „Összefogásra van szükség ahhoz, hogy Uzonkát korunk követelményeinek szintjére emeljük, hogy valóban egy igazi balneológiai bázissá váljon.”

Bacon gondviselésében

Az ivóvízforrások, a Pisztrángos és a Főkút ma is kincset érő vizet adnak, a melegfürdőnek azonban alig maradt nyoma, a hideg vizű medence pedig ingyenesen, de kétségkívül leromlott állapotában fogadja a vendégeket. Hogy a miérteket megértsük, Aba javaslatára a nagybaconi közbirtokosság ügyvezető elnökéhez, Bocskor Lászlóhoz fordultunk kérdéseinkkel.

Mint kiderült, a közbirtokosságok csak jóval az ezredforduló után kapták vissza Uzonkát: jelenleg Barót két részben, valamint egy-egy részben Bodos, Nagybacon, Oltszem és Zalán. A település karbantartása azonban ma is a baconiak felelőssége, a közbirtokosságnak viszont igen csekély pénzből kell jól gazdálkodnia. Így Uzonkán csak lassan sikerül egy-egy lépést megtenni.

Mióta visszakapták, időről időre rendbe teszik a fürdő környékét, illemhelyeket, öltözőket is építettek köré. „Ezek persze tönkremennek, mert a deszka a fürdő környékén állandóan ázik, elrohad. Most megint ott tartunk, hogy újra kell csináljuk ezt, valamint a víztározó medencéket is, amelyek begyűjtik a borvizet és táplálják a fürdőmedencét” – részletezte Bocskor László.

Felidézte, hogy korábban az idősebb közbirtokossági kollégákkal is tárgyalt ez ügyben, de ők letettek a felújításról, mondván, nagy befektetés lenne. „Én mindig biztattam: vagy fektessünk be közösen, vagy adják át hosszú távon bérbe a nagybaconi birtokosságnak, hogy tudjunk valamit kezdeni vele. Én azt tartom, hogy ha őseink 1927-ben meg tudták alapítani, akkor most nekünk kutya kötelességünk ezt fenntartani, működtetni” – vélekedett. Azóta generációváltás következett be a közbirtokosságiak körében, elmondása szerint egymás között már korábban megtárgyalták: közös erővel állnak az ügy mellé, ehhez pedig jelenleg keresnek olyan pályázati lehetőséget, amivel fel tudják újítani Uzonkafürdőt.

Megjegyezte, idén lett volna lehetőség több millió lej értékű támogatás igénylésére a balneo-klimatérikus besorolású településeknek, ezen a listán azonban nem szerepel Uzonkafürdő, így ez az esély elszállt. Az egykori melegfürdő romos épületét évekkel ezelőtt lebontották, de a hosszú távú tervek közt szerepel, hogy felújítják a kinti medencét, valamint szabadtéri meleg fürdőzési lehetőséget is teremtenének. Tavaly sikerült felújítani a központi borvízforrást is, amely most már új lefödés véd, de itt is hátra van még néhány simítás.

Az uzonkai borvíz valóságos csodaszer

Veres Ferenc a 24 évvel ezelőtt dr. Nagy Antal körorvosának támogatásával készült kiadvány szerint foglalta össze, mire is jók Uzonka borvizei: érelmeszesedésre, magas vérnyomásra, emésztőrendszeri panaszokra, vesegörcsre, de még légúti megbetegedések kezelésére is alkalmazható.

Itt jegyezném meg, bár a Pisztrángosfürdő egy évszázada megsemmisült, az ivóvízforrást még most is megtalálhatja az érdeklődő kiránduló, egy helyiek által kért útba igazítást követő rövid túra során. A látvány pedig magáért beszél: a csordogáló borvízből az évszázadok folyamán kicsapódott forrásüledék gyönyörű mésztufaképződményt alkotott.

A borvizek tehát számos betegségre nyújtanak gyógyírt, valóságos csodát tesznek az emberrel – ezt saját bőrén is tapasztalja Kelemen Csongor, akihez Aba vezetett el minket első találkozásunk alkalmával. Csongi bácsi, ahogy a helyiek hívják, nem kevesebb mint 85 éves, fél tüdővel él, és mai napig megmártózik a fürdőben. Feleségével, Dalmával már hosszú évtizedek óta töltik itthon, Uzonkán a nyarakat, a teleket pedig otthon, Csíkszeredában. De mindketten vallják, a borvizeken túl a régi Uzonkának más csodaszere is volt: a közösség.

Hajdanán még pezsgett az élet

„Több mint hatvan éve járok ide, Uzonkába. 1972-ben vettük meg ezt a házat, de a véletlen műve, hogy ide kerültünk. Feleségem, Dalma kisbaconi származású, az ő szülei jártak ide annak idején, úgy kerültünk közelebb” – kezdte a történetet az 1940-ben, Homoródoklándon született Kelemen Csongor.

A kommunista államhatalom már fiatal korában súlyos börtönévekre ítélte, Uzonkafürdőre így többek között a gyógyulás helyszíneként tekint: emlékei szerint egykor még kuglipálya, játszótér is volt, sőt sokáig baba-játéksátrat is fenntartottak feleségével. És természetesen mulatoztak, csaknem száz embert is saját udvarukra fogadtak szórakozni. A gyerekeknek néha önerőből, néha a baconi polgármesteri hivatal segítségével szerveztek fesztiválokat.

„Sok nézeteltérésünk volt a borvízzel kapcsolatban. Mi többször kitakarítottuk, kalákát szerveztünk, egy alkalommal százhúsz sörös üveget szedtünk ki a medencéből. Kegyetlenül érintett minket az, hogy a világ nem akarja megérteni: ez egy gyógyfürdő” – nyilatkozott Kelemen Csongor. Szerinte – és véleménye megegyezik a Veres Ferenc által leírtakkal – a fürdőtelep a két világháború között virágzott, ebben az időszakban még kisgyermek volt ugyan, de édesapjával látogatták Uzonkát. „Ide járt fel Kovászna megye krémje. Itt alakultak baráti társaságok, itt szerveztek mulatságokat” – idézte fel.

Számára már gyermekkorában is csodás volt Uzonkafürdő. „A sétányok le voltak öntve homokkal, gereblyével csíkozták. A fákon lampionok égtek, minden este. Krinolinos hölgyek és katonatisztek sétáltak ezeken az utakon” – mesélte Csongi bácsi. Hozzátette, mára ez múlt, hiszen azok az idők, amikor az uzonkaiak egy családként élték meg a könnyebb és nehezebb időket, soha nem jönnek vissza, a közösség mára nem tart össze. Az Uzonka Egyesület, amelynek élén egykor brassói származású, elszánt barát állt, az idő végleg elsodorta, azóta sem alakult újra. „Az az életmód, ami most van Uzonkán, az nekünk már nem megoldás” – zárta gondolatait.

Eladják a holland strandot

Csongi bácsi szerint a hideg fürdő még használható, de nyomába sem ér régi önmagának, ahogy a Főforrás sem, amely az átalakítása óta (a nagybaconi közbirtokosság felújítási munkálatai után) szerinte vesztett az ízéből.

Hasonló sorsa jutott az úgynevezett holland strand, elsősorban a megye nyaralni vágyóinak nagy kedvence, amelyet a Hollandiából Uzonkára letelepedő házaspár álmodott meg és épített fel alapítványi segítséggel. Ennek történetéről már Buhlea Mircea Călin mesélt, aki – miután számos győzelmet aratott edzőként az atlétika sportágában Sepsiszentgyörgy javára – társtulajdonossá vált a strandnál feleségével, Deák Mónikával együtt 2015-ben.

Mircea éppen a Szerelem-völgyben fekvő, Camping the Valley udvarán tevékenykedett érkezésünkkor. Az Aba által vezetett túra utolsó megállójaként órákig tartó társalgásba fogtunk a magyarul tökéletesen beszélő társtulajdonossal, aki hamar értésünkre adta: bár ő itt van, a kemping már jó ideje nem működik. 2023-ban újra a csőd szélére jutott a vállalkozás, pénz híján leálltak a működéssel.

„Annyit kerestem a támogatókat, a segítőket, de nem találtam senkit, aki befektetett volna. Most ingatlanközvetítőn keresztül próbáljuk eladni” – nyilatkozott Mircea, hozzátéve, hogy több mint százezer eurót engedtek mostanára az árából, de még mindig nem jelentkezett új tulajdonosa a tíz hektáros, festői környezetben elhelyezkedő területnek.

Márpedig a szállóban, a kempingben nem is olyan rég még teltház volt, és az egyedülálló, holland szűrőrendszerrel ellátott medencékben csak úgy hemzsegtek az úszni tanuló gyerekek, hűsölni vágyó kirándulók. Mircea szerint sokan külföldről – Belgiumból, Németországból, Hollandiából – érkeztek Uzonkára, de sok brassói és természetesen háromszéki, erdővidéki is itt fürdőzött.

A strandot 2004-ben indította el a holland, akinek egy látogatás alkalmával nagyon megtetszett a völgy. Céltudatosan alakította ki a kempinget, eredetileg azért, hogy a gyermekotthonban nevelkedő ifjaknak tábort biztosítson. Ám nem sokkal később az alapítvány – ahonnan a pénz is érkezett – úgy döntött, megvonja a támogatást. A tulajdonos ezután önerőből tartotta fenn a kempinget, ezekben az időkben szervezett először sporttábort itt Mircea is.

Összebarátkoztak, és 2014-ben tornatanári múltjával felügyelőként kezdett el dolgozni a strandon feleségével, később a cég részvényesei lettek, de rövidesen az adóhatóság lefoglalta a strandot. Három évig fizetésképtelen vállalkozásként próbáltak helyreállni, sikeresen, Mircea és felesége ugyanis visszafizette az adósságot, a holland közben – lélekben és anyagi segítség tekintetében legalábbis – lemondott a strandról. 2023-ban már visszaállt a rend, de nyáron egy ellenőrzést követően újabb csődeljárás indult, most új gazdára vár a kemping.

Reméljük, a történet nem ér teljesen véget

Uzonkafürdőn jelen pillanatban 52 helyi lakost, és körülbelül 200 nyaralóházat számlálhatunk. Utóbbiak zömét brassóiak, nagybaconiak, sepsiszentgyörgyiek és csíkszeredaiak birtokolják. A település sokkal szebb napokat is látott, ezzel riportunk megszólalói is egyetértenek.

A fürdőhely varázserejének egy része azonban fennmaradt, akárcsak a legenda, amely Piliske és Uzonka reményvesztett szerelméről szól, s arról, miként vétette el Piliskére mért halálos csapását, és ölte meg saját leányát az öreg Morgó: „ (…) A régi virágoskertben pedig, hol Uzonka vére kihullott, drága forrás fakadt fel, vize szomjúhozónak üdülés, betegeknek gyógyulás.”

Riportunk elkészítésében Bardocz Aba-Sándor, uzonkai lakos játszott kulcsfontosságú szerepet, aki készségesen elkísért minket a megszólalókhoz. Az írás forrásanyagaként Veres Ferenc Uzonkafürdő (monografikus emlék) című helységmonográfiáját vettük alapul, amelyet a szintén uzonkai Áci nénitől (Bodor Ágnestől) kaptunk kézhez. A riportban szereplő, Uzonka egykori fürdőjét bemutató fényképek az imént említett kiadványból származnak.

Fotó: Farkas Orsolya, Tuchiluș Alex