A megyeszékhely Pro Urbe díjasai

Vasárnap délben, a városnapok zárónapján került sor a város köztiszteletben álló polgárainak díjazására a Bod Péter Megyei Könyvtárban. Valódi ünnepet jelent ez a rendezvény, amikor hosszú évtizedek munkája kapja meg az elismerést, a megbecsülést. Idén Sándor József ortopéd traumatológus és Drăgan Mariana romántanárnő kapta meg Sepsiszentgyörgy önkormányzatának Pro Urbe díját.

Az eseményen jelen voltak Szentes, Mosonmagyaróvár, Veszprém, Alsónánás, Balatonszentgyörgy, Cegléd, Kiskunhalas, Magyarkanizsa, Sárpilis és Székelykeve önkormányzatának tagjai. Őket Vargha Fruzsina alpolgármester köszöntötte, aki munkatársaival együtt a díjátadó ünnepség szervezője is volt.
A köszöntéseket követően percnyi néma csenddel emlékeztek az utóbbi évben elhunyt Pro Urbe díjas személyiségekre, majd Antal Árpád polgármester bejelentette az ez évi kitüntetetteket. Méltatta a közösségek közötti hídépítő szerepüket, hisz az orvos nem nézte páciensei nemzetiségét, a tanárnő pedig több száz vagy ezer gyermeket tanított meg román nyelvre.

A díjazást követően Mariana Drăgan rövid felszólalásában különösképpen volt diákjainak köszönte meg a kitüntetést, elmondta, számára nem volt áldozat 40 évig tanítani, szívesen csinálta. Sándor József, akinek több évtizedes gyógyító, de kórházigazgatói tevékenységét is méltatták, röviden visszatekintett pályájára, amelynek bőven voltak nehézségei: igazgatói megbízása is annyira hiányzott neki azokban az években, mikor nehéz körülmények között dolgoztak, mint az üvegesnek a hanyattesés, mondta. Megrögzött szentgyörgyiként viszont életét nem is tudta volna elképzelni más helyen, ezért is praktizált itt több mint 40 évig.

Ha sok mindent magukról esetleg szerényen elhallgattak is, a laudációkból mindenki számára kitűnt, mivel is érdemelték ki a díjat Mariana Drăgan és Sándor József. A tanárnő 1974-től nyugdíjazásáig a Székely Mikó Kollégiumban tanított. Brassói származásúként itthon érezte magát a magyar többségű városban – hangzott el. Volt tanítványa, Török Katalin tanárnő méltatta, elismeréssel illette erkölcsi tartását, autonómiáját, nyitottságát, rigurozitását. Órái óriási intellektuális kalandot jelentettek – talán ez lehet az a mondat, amire minden pedagógus vágyik.

Sándor Józsefet és Dancs Árpádot összeköti a mikós múlt, a több évtizedes barátság, így a zenetanár méltatta az orvost, ez valószínűleg egyedülálló epizód a díjátadók történetében, jegyezte meg. Dancs méltatta orvos barátja lebilincselő egyéniségét, de helytörténeti tudására is felhívta figyelmét, mint ahogy azt a sok sztorit, történetet is megörökítésre méltónak titulálta, amit Sándor József sok humorral tud mesélni mikós éveiről, karrierjéről. Városunk első ortopéd-traumatológusának jelmondata példaképének egy gondolata: Mindig csak jót tenni, embernek maradni.

Különös szépséget, egyediséget adott a rendezvénynek a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjainak fellépése, Furus Ábel és Sebestyén-Lázár Regina hegedű-zongora duettje, valamint Kádár János Balázs klarinéton előadott zeneműve, melyet Kőmíves-Bokor Emese tanárnő kísért zongorán.