Felhívás!

Mi szem-szájnak ingere

Mi szem-szájnak ingere

Alaposan felbolygatta világunkat a koronavírus-járvány, számos rendezvény elmaradt, olyanra is van példa, amelyik végleg. Szerencsére a Nemzetközi Disznótoros Fesztivál nem így járt, két év után ismét összegyűltek a böllérek Bálványosfürdőn, hogy négy napon át ismerkedjenek egymás kultúrájával, azon kívül pedig Kovászna megye látványosságaival.

Hirdetés
Hirdetés

Az idei versenyre benevezett kilenc csapat tagjainak egy része már november 17-én, csütörtökön, a többiek pedig november 18-án, pénteken érkeztek meg az Aporok vára alá. Idén Romániából Nehoiu, Brebu, Előpatak, Dálnok és Torja együttese, míg Magyarországról Bálványos, Keszthely, Beregsurány és Gádoros vett részt a fesztiválon, ami szokás szerint szombaton reggel a sertések feláldozásával kezdődött. A böllérek európaihoz méltó úriemberekként először kábítópisztollyal gondoskodtak, hogy az állatok ne szenvedjenek, majd gyorsan végeztek velük. A vért mindenki felfogta: ez értékes dolog, legtöbben már azonnal hagymával elkészítették, és bár egymástól ezer kilométernél távolabbi települések is voltak jelen, ez közös gasztronómiai vonásként mutatkozott meg.

A sajátos ízesítés a titka

Ha már gasztronómiai vonás: a fesztivál egyik fontossága ugyanis az, hogy az emberek tudomást szerezzenek távolabbi vidékek konyhájáról, szokásokról, különlegességekről. Disznótoros lévén a kolbász, a véres- vagy májashurka, a tepertő általában minden résztvevő asztalán megjelent, a Magyarországról érkezetteknél azonban hangsúlyosabban jelen voltak az otthonról hozott különböző ízesítésű szalámik, felvágottak, legtöbbször paprikázva.

Az ukrán menekültekkel mostanság alaposan „megáldott” Beregsurány község polgármestere, Herka István érdeklődésünkre elmondta: nagyon nagy szeretettel járnak Torjára, több éve visszatérő résztvevői a versenynek. „Hagyományos disznótorról beszélünk, így három dolgot készítettünk: hurkát, tepertőpörcöt és kolbászt, de a sertés minden részét feldolgozzuk, viszont nálunk hangsúlyoson megjelenik a tepertő és a kolbász. Ugyanakkor a füstölt készítményeink azok, amelyekre büszkék vagyunk, aki kóstolta, annak mind jó véleménye volt” – magyarázta az ukrán határ melletti, anyaországi település elöljárója.

A Somogy megyei Bálványos is visszatérő vendége a rendezvénynek, idén szerényebb csapat, Sebestyén Gyula és családja képviselte Torja testvértelepülését. A főszakács elmondta: Somogy megyei ízeket csempésztek a kolbászból, hurkából és pecsenyéből álló menüjükbe, természetesen Bálványosra jellemző fűszerezéssel.

Adrian Ungureanu, Brebu község polgármestere sem először vesz részt a rendezvényen. A meglehetősen nagy, hétezer lélek által lakott település csapatát olyan gazdálkodó emberek alkották, akiktől a disznók feldolgozása nem idegen, a téli ünnepek során ezzel foglalkoznak. A polgármester elmondta: tradicionális készítményeik a baba-nak nevezett, vastagbélben és a húgyhólyagban megjelenő készítmény, ez a sertés több részéből van összeállítva, a székelyföldi disznófősajtra hasonlító ételt az ízesítése teszi különlegessé. „Emellett persze elkészítettük a híres brebui töltött káposztát, kolbászt és tepertőt” – magyarázta az elöljáró.

Borókabogyós káposztaleves és chilis oldalas

A keszthelyi csapat séfje több, igazán különlegesnek mondható étellel kápráztatta el a négytagú zsűrit.

Balogh Zsolt elmondta: többek között borókabogyós savanyúkáposzta-levest, chilis oldalast, illetve szűzpecsenyét készítettek Ez utóbbit göngyölítve, grillezve és lassú tűzön sütve. Köretnek a „szegények konyhájából” származó, de az eredetével ellentétben mesés ízvarázst kínáló dödöllét ajánlottak. A szakácst arra kértük, ismertesse e két készítmény receptjét olvasóinkkal is. „A borókabogyós káposztalevesnél a szalonnát és a hagymát lepirítjuk disznózsíron, ebbe az alapba kockázzuk bele a friss disznóhúst, beletesszük a lereszelt savanyú káposztát, utána borókabogyót törünk bele. Mielőtt feltöltenénk vízzel, füstölt paprikával, sóval és borssal ízesítjük. A chilis oldalasnak csinálunk egy paradicsomos–mustáros villámpácot, só, bors és kevés fokhagyma kerül rá, illetve frissen összetört chilipaprika. Ezt a masszát kevés olajjal és zsírral összekeverjük, ezzel egészen átkenjük az oldalast. Fontos, hogy nem szedjük szét az oldalast, ahogy másutt szokták, a nagy csontok egészben vannak hagyva. Az oldalast serpenyőben, lassú tűzön sütjük meg” – magyarázta. A dödölle nagyon egyszerű alapanyagokból készül, liszt, krumpli, szalonna, só és hagyma kerül belé, a világhálón tengernyi receptet lehet találni az elkészítéséről.

Ötletes és ízléses asztaldíszítés

Amíg az interjúkat készítettük, egyre több ember jelent meg az asztalok körül, bár a reggeli esős idő sokak kedvét elvehette attól, hogy Bálványost felkeressék. Megérkeztek az „úri cigányok”, a trió szokás szerint magyar és román dalokat vegyítve szórakoztatta a közönséget és a csapatokat egyaránt, kérésre bárki dalát előadták, még ha picit hamisan énekeltek és zenéltek is. Persze a hallóérzéket arra az időpontra már jótékonyan tompította a gádorosi körmös, a torjai szilvapálinka és sok másféle nedű, amivel a csapatok tagjai egymást és természetesen a közönséget is traktálták.

A zsűri több alkalommal végigjárta az asztalokat, az asztaldíszítést külön pontozva. A házigazda torjaiaknál székely bábupár jelent meg a paprikával „ráírt” Torja felirattal „díszített” zsíroskenyér-szeleteken, és idén sem hagyták otthon az ágasfájukat, amit korábbi elmondásuk szerint a füstöléshez használnak.


Gazdag asztallal rukkolt elő minden csapat, Brebunál rengeteg savanyúságot tettek ki az asztalra, a fesztiválon első alkalommal résztvevő, Buzău megyei Nehoiu asztalánál pedig nem lehetett szem elől téveszteni a vidék jellegzetes kerek sóspereceit. Előpataknál mosolyogtató volt egy, a hústól eléggé megfosztott csontos sertésrész, amit a fogyókúrázók figyelmébe ajánlottak.

Daragus Attila főszervezőt a fesztivál közepén csíptük mikrofonvégre, aki elmondta: a fesztivál fő célja a különböző vidékek egy helyre vonzása a gasztronómia jegyében, illetve új barátságok kötése, a régiek ápolása. „Őrizzük azt, ami egy nagy érték: a hagyományainkat adjuk át a következő nemzedéknek. Mi is részt veszünk sok nemzetközi rendezvényen, éppen azért, mert a világ tudtára akarjuk adni: létezünk, Háromszéken vagyunk, tevékenyen képviseljük Székelyföldet, Erdélyt és egyben az országot is” – hangsúlyozta zárószóként Torja elöljárója.

Hozzászólások