Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Történet a koraszülésről

Történet a koraszülésről Életmód

A babavárás, a születés körüli időszak minden család életében várakozással teli. Sok érzelem keveredik ilyenkor: öröm, boldogság, várakozás, bizakodás, félelmek, aggodalmak, kétségek. Minden anya legnagyobb vágya, hogy egészséges gyermeket hozzon a világra, aki „időre” születik. Azonban előfordul, hogy nem minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, és a kiírt időpontnál előbb érkezik a baba. Fábián Johanna mindkét kisfiát koraszüléssel hozta világra, ő mesélte el történetét.

– Hogyan kezdődött a ti történetetek?

– Egy pozitív terhességi teszttel, aminek nagyon örültünk. Vártam már, hogy növekedjen a hasam. Érdekes volt, közben idegenektől és persze ismerősöktől is kaptam buta kérdéseket és megjegyzéseket.

Hirdetés
Hirdetés

– Hogyan zajlott a várandósságod?

– Minden tünetem megvolt, ami egy várandósságra jellemző lehet: kezdve a rosszullétektől az állandó éhségérzetig, majd amikor már nem tudod eldönteni, hogy a pocakod nehéz, vagy simán kövér vagy. Az én esetemben az utóbbi volt. Igazából a 15. héttől már jöttek a bajok, de ez elhúzódott a 29. hétig, amikor már állandó megfigyelés alatt voltam. Azelőtt is több figyelemre szorultam volna, de nem kaptam meg. Talán fel kellett volna lapoznom néhány könyvet, hogy tudjam, mire kell odafigyelnem…

– Említetted, hogy mindkét gyereked koraszülött.

– Valóban.

– Adódtak emiatt bonyodalmak?

– A hetedik hónapban már nagyon magas volt a vérnyomásom, és akkora lábam volt, mint egy elefántnak, és már nem segített semmi. Emlékszem, amikor mondtam a családorvosomnak, hogy nem érzem jól magam, csak annyit válaszolt, hogy „a terhesség nem betegség, hanem egy állapot”. Ezen jót nevettem, hiszen egy férfi mondta. A kézdivásárhelyi kórházban már a baba szívhangja sem volt jó, ám a nővérek mindent rendben találtak, és a problémámat is megoldották egy fájdalomcsillapítóval, legalábbis azt hitték ők, de ez nem pont így volt. Nekem furcsa volt, hogy éjjel nem néznek be a betegekhez. Ha rosszul vagy, szólnod kell, ha tudsz.

– Mennyi ideig voltatok kórházban? Jól viszonyultak hozzátok?

– A kézdivásárhelyi kórházban két napot voltunk, aztán rossz volt a baba szívhangja, így a nőgyógyászom Brassóba küldött. Sajnos, a 32 hét alatti babáknak nincs ellátás, csak Brassóban vagy Marosvásárhelyen, és talán Udvarhelyen. Brassóban a koraszülött-osztályon május 28-tól július 9-ig voltunk. A második babával Sepsiszentgyörgyön voltam.

– Hogyan teltek az első napok, hetek?

– Úgy éreztem, megállt az idő. Annak ellenére, hogy ezúttal sem volt komplikációmentes, az ottani ellátásnak és felszereltségnek köszönhetően maradtunk én és a baba életben. Lelkileg megviselt, nem tagadom. Maradt egy „heg”, viszont babóca megküzdött az életben maradásért.

– Ma már minden rendben a gyerekekkel. Szükség volt különböző fejlesztésekre?

– A koraszülöttek szinte háromszor annyi figyelmet igényelnek, mint az egészségesen született társaik, így, ahogy hazatértünk a kórházból, vizsgálatok sorozata várt a gyerekekre. Utólag nagyon hálás vagyok az orvosomnak, akivel bár soha nem jött össze a közös szülés, figyelemmel követte mindkét várandósságom, és időben észrevette, ha baj volt. Azt hiszem, szerencsések vagyunk, hogy mostanra két egészséges gyermekünk van, vagy ez csak az isteni gondviselés?

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások