Íme egy érdekes megközelítés arra, hogy valóban érhet 300 ezer eurót egy tölgyfa
Már-már felbecsülhetetlen értéke van egy élő fának – erre igyekszik felhívni a figye...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Átlagos őszutói napokat éltünk akkor kisvároskánkban. Annyiban volt átlagos, hogy semmi sem átlagos, lévén 2020-ról szó. Mondogattuk, ha kitörne év végére a zombi apokalipszis, azon sem lepődnénk meg. Dörrent aztán egy nagyot az ég azon az őszi délelőttön. Nem volt vihar, sem háború. A semmiből jött a nagy durr, az égen meg cikk-cakkban nőttek a kondenzcsíkok.
Rebeka emlékezett, hogy hírkutatás közben találkozott egy repülő kilövéséről szóló közel-keleti cikkel. Így el is döntötte, most is az történhetett, hiszen országocskánk nincs olyan messze az orosz (ki)robbanásoktól. Hiába mondták az utcán az emberek, hogy a vírust lövik ránk, hiába volt a sok Facebook-bejegyzés az atombombáról, ufókról meg – a reálisabbnak tűnt – hangrobbanásról. Rebeka eltökélten hitte, repülőt lőttek le.
Hitte néhány percig, amíg nem jött a nagyfőnöktől az ukáz, hogy egy hírforrás szerint Pákéban lezuhant egy drón-repülő. Nos, Páké akkor már néhány hónapja Rebeka területe volt, hiába, hogy életében nem járt arra, a térképen nem tudta behatárolni. Habár családi pletykák úgy tartják, felmenői onnan származtak. Rebeka felütötte a GPS-t, maga mellé vette két, kíváncsi természetű munkatársát, és „miért pont Orbaiszéken zuhant le ez is?” költői kérdés után autóba pattant.
Sosem volt ínyére a baleseti újságírás, ezért kellettek a kolléganők. Na meg három fiatal lány mégiscsak többet ér, mint egy. Azt hitték ugyanis, hogy majd egyenruhás katonák, rendőrök, bámészkodó emberek közé érkeznek. Útközben felhívták a polgármestereket, ismételték románul a „jó napot kívánok, újságírók vagyunk, hallottuk, hogy repülő zuhant le…” szöveget. No de odaérkezvén sem drónt, sem repülőt, sem rendőrt, sem bámészkodó embert nem találtak. Sajnos egyenruhás katonákat sem. Voltak helyettük legelésző tehenek, gereblyéző bácsi és három távolról érkező fiatal, aki szintén felült a kacsahírre.
Rebeka és barátnői azóta is könnyes nevetésben törnek ki, ha elő hozza valaki munkásságuk legizgalmasabbnak ígérkező napját. Azt viszont megfogadták, ha egy pletyka után ismét utasítást kapnak terepmunkára, előbb telefonálnak, és csak utána indulnak.