Felhívás!

Kételyekkel telített anyaság

Kételyekkel telített anyaság Életmód

Azoknak, akik évek óta követik Vida Ágnes magyarországi szerző Kismamablogját, élmény volt végre élőben is találkozni vele áprilisi erdélyi előadókörútjának sepsiszentgyörgyi állomásán, az unitárius templomban. A Magyarországon, Németországban és az Egyesült Államokban pszichológiát tanult előadó nevelési kérdésekről szóló blogját naponta mintegy 190 ezren követik a Legjobb szakértői blog címmel is büszkélkedő közösségi oldalán. A Piros produkció szervezésében, a helyi Ici-pici Egyesület közreműködésével Szentgyörgyre az általa legfrissebben feldolgozott „anyapszichológia” témát hozta.
Az anyává válás nem a fogantatással vagy a gyermek megszületésével kezdődik, hanem sokkal korábban. Gyakorlatilag az emberpalánta már kétéves korában megkezdi a felkészülést erre a szerepre – utánzással – magyarázta Vida Ági. Alig egy kicsit később, óvodás korban kitalálja a papás-mamás játékokat – ennek sohasem a fiúk a kezdeményezői –, de azért szívesen társulnak ők is. Ugyanebben a korban a leányka beleszeret az apukába, ha ő nincs a családban, akkor is megtalálja, kire ruházható át ez a szerep.
Majd a kiskamaszkor lesz a csivitelős–titkolózós időszak, amit felvált az anyának és nevelési elveinek teljes megtagadása, éles kritikája, ez pedig akkor kezd szelídülni, mikor az ember lánya már felnőttként, szülőként gyakorolja új szerepeit: a hozott nevelési minták (például a korai fektetést vagy szombati takarítást illetően) már nem biztos, hogy elvetendők. Ezeket a mintákat tehát a tudattalanul is megőrzött igen korai emlékeink alapozzák meg, amikor a mi szükségleteinkre válaszolt vagy sem az anya, megetetett, ha éhesek voltunk, vagy esetleg az órát nézte, hogy szabályos időközönként jöjjön. Ezekre épülnek rá az első 5–6 év tapasztalatai, a sokszor hallott szófordulatok, cselekvések, reakciók (verés, vállrándítás, vigasztalás, kritika), amelyek mélyen bevésődnek.
Többek között ezek is befolyásolják majd később azt, hogy mennyi idő után fogan meg a baba, no meg az apától is függ, hiszen lehet, hogy ő még élvezné kicsit szabadságát, vagy az anyagiakat gyűjtögetné, de a magzat akarata is közrejátszik. A másoktól hallott vagy átélt rossz szülésélmények is késleltethetik a „babaprojektet”, amelyet részletében megtervez a leendő anyuka, anyaságában később mégis sok kétséggel néz szembe, mert azok a biztos igazodási pontok, amelyek a régi zárt közösségekben megvoltak, ma már nincsenek. Így tehát félhetik vagy várhatják a babát, de egyszer csak itt van.

Barátnő vagy szigorú kritikus?
Vida Ági az anya–lánya viszonyok sokféleségébe is betekintést nyújtott, s a közönség reakciójából kikövetkeztethető volt: sokan felismerték a tárgyalt kapcsolati modelleket a maguk életében is. Manapság mindenki baráti jó viszonyra törekszik a lányával: csivitelős, élménymegosztós, bizalmas kapcsolatot terveznek az anyukák, amely azonban időnként visszaüthet, különösen egyedülálló anyáknál, akik hajlamosak felnőtt problémáikat is ráterhelni a gyerekre. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy néha bölcsebbnek és vezetőnek kell lenni, irányt mutatni és korlátokat szabni, nemet mondani. Az ilyen kapcsolatban az is hátulütő lehet, hogy túlmagyarázzuk a dolgokat, a kicsik pedig a gesztusokból sokkal többet értenek.
Más típusú kapcsolat a Mesteré és a tanítványáé (ami apa–fiú felállásban is működhet). Az anya a példakép és mentor, támogatja csemetéjét, együtt csinálnak dolgokat, lehetőséget ad neki tanulni. Ez a gyermeknek jó, mert megadja a vágyott biztonságot.
De ki ne ismerné a családban vagy ismeretségi körében az anyakirálynőt, aki mindenkit számon tart, eligazít, szálakat bogoz és kiold, iskoláztatást, telket, házasságot intéz, levest hoz vasárnap reggel, aki olyan, mint egy olasz Mamma? Ő a harmadik típusú kapcsolat kulcsfigurája, aki mellett a férj is csak egy gyermek a többi között… Kényelmes és biztonságos ebben a kapcsolatban létezni addig, amíg el nem akar menni a háztól az utód, amikor is különböző praktikákkal próbálja ezt megakadályozni a mama. Kissé ritkábban ugyan, de előfordul, hogy az anya nőként verseng a lányával, főleg, ha fiatalon szülte őt. Ez elbizonytalanítja a gyermeket, s ezt a bizonytalanságot anyaságába is átviheti majd. Sajnos, igen gyakori a bíráló típusú anya, aki lányát (ugyanígy az apa fiát) állandóan bírálja, és semmivel sem elégedett, ez is negatív töltetű, és igen sokáig viseli a leány a terheit.
Az anya-fia kapcsolat ennél sokkal egyszerűbb, mert a fiúk gyermekkorban beleszeretnek anyába, és kitartanak mellette, míg nem találnak másik nőt – summázott Vida Ági.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.