Felhívás!

Szünidős emlékek

Szünidős emlékek Cseperedő

Régi vakációs emlékeket felelevenítő sorozatunkban Kovács Janka Hanna, a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára mesél gyerekkori nyári élményeiről.

– Kisdiákként legtöbbször otthon töltöttem a nyarat. Annak idején bánkódtam, és rosszul is esett, hogy más osztálytársaim mentek a nagyszülőkhöz falura vagy a tengerre nyaralni, mi meg általában a nyár nagy részét itthon töltöttük Sepsiszentgyörgyön. Viszont felnőttként teljesen másként látom a dolgokat, és úgy gondolom, hogy igazán szerencsés vagyok, vagyis szerencsések vagyunk a testvéreimmel együtt, hogy itt, a város központjában kertes házban nőttünk fel unokatestvéreinkkel és nagyszüleinkkel együtt. Édesanyámék heten vannak testvérek, voltak, akik más városba, illetve más országba költöztek el, így nyáron mindig nálunk gyűlt össze a család és pezsgett az élet – mesélte a pedagógus.

A legnagyobb élménye egy határon túli iskolai kirándulás volt.

– A legnagyobb élményem egy magyarországi turné. Harmadikos voltam, amikor a Szent Kinga gyűrűje című misztériumjátékba beválogattak, akkor a premiert a csíksomlyói nyeregben adtuk elő, majd rá egy évre nyáron kéthetes turnéra mentünk Magyarországra. Sokszor kérdeztem a szüleimet, hogy is mertek elengedni, hiszen nem volt mobiltelefon és jóformán csak annyit tudtak, hogy mikor jövünk haza, de csak mosolyogtak. Szerintem abban az időben jobban bíztak egymásban az emberek. Ott sok településen léptünk fel, de a legnagyobb élmény az volt, hogy augusztus 20-án a várból néztük a tűzijátékot. Ezért hálás vagyok Sipos Zoltán tanár úrnak, hogy beválogatott a csapatba és Török Viola rendezőnek, aki lehetővé tette, hogy 20 évvel ezelőtt ilyen élményben részesüljünk – mondta.

A szünidőkben soha nem unatkozott, sokat játszott, főleg a húgával, a kedvence a főzőcskézés volt.

– Szedtünk a kertből málnát, ribizlit, epret, attól függ, hogy mi volt éppen beérve és homokkal összekevertük. Édesapám egy cégnél dolgozott, annak volt egy egyterű kisteherautója, ami a mi udvarunkon állt, s azt használtuk konyhának. A bosszantó az volt, hogy mi szívvel-lélekkel készítettük a finomságot, és a felnőttek nem voltak hajlandóak megkóstolni. Emellett sokat bújócskáztunk, volt rá példa, hogy felmentünk a közeli játszótérre, hogy a „blokkosokkal” is játszhassunk. Viszont volt arra is alkalom, hogy a fiúkkal fociztunk az udvaron, és nagy élmény volt gólt rúgni. Vagy kosaraztunk is elég gyakran, mivel kosárpalánkunk is volt. Közben a felnőtteknek is segítettünk. Szívesen mentem nagynénémékkel Bitára, a kertbe, tenni-venni. Fára is másztunk, a legfinomabb a murok volt, amit frissen húztunk ki a földből, még most is emlékszem az ízére. Sokszor mentünk onnan a rétyi tóra fürödni. Sok élményünk van, és így visszagondolva úgy érzem, hogy gazdagok voltunk abban az időben, hiszen mindenünk megvolt, ahhoz, hogy jól érezzük magunkat – tette hozzá.

A szülőkkel is kirándultak, volt, hogy kalandosra sikeredett az utazás.

– Egyszer Algyógyról mentünk Vajdahunyad felé, de zuhogott az eső és nem tudtuk megnézni a várat, így szállást próbáltunk keresni, ám 5 személynek elég nehezen akadt vagy túl drága volt, ezért úgy döntöttünk, hazajövünk. Azonban a kocsi útközben elromlott, kijött a rendőrség, majd a legközelebbi benzinkúthoz behúzattak, majd ott édesapám és bátyám egész éjjel szerelték az autót. Hajnalban indultunk haza, édesapám vezetett, a többiek aludtak az autóban, engem megkért, hogy énekeljek és beszéljek vele, hogy ne aludjon el (elég nehéz volt ezt teljesíteni). Szerencsése hazaértünk, kialudtuk magunkat, majd másnap elmentünk a Bucegi hegységbe. Aztán többször voltam Bécsben és Ausztria más városaiban, meg Magyarországon is, akkor a családdal mentünk. Azok is érdekes utak voltak, mivel mindig sokan voltunk, és így mindig jól szórakoztunk, sok szép dolgot láttunk – idézte fel.

Nagyobb diákként szeretett táborozni, túrázni, kirándulni, az iskolai kórussal is elutazott különböző fellépésekre. A kötelező házi olvasmányok, feladatok a nyár végére maradtak.

– Zongorából is volt nyárára felhagyva anyag, de azokat sem gyakoroltam minden nap, csak amikor már közeledett a vakáció vége, de akkor lelkiismeretesen nekiálltam, hogy ne legyen gond majd év elején – mesélte mosolyogva.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások