Online óvodai foglalkozás

A sepsiszentgyörgyi Hófehérke Napközi Otthon Csibészkék nagycsoportosai a járvány szülte kényszervakáció alatt is napi kapcsolatban voltak az óvónőikkel, online tevékenységeken vettek részt.

Bedőházi Emese Aranka és Sikó Réka óvónők számára szinte hihetetlennek tűnt, hogy a járványhelyzet miatt az óvoda kapujára lakat került. Nem akarták magukra hagyni a gyerekeket, ezért eldöntötték, hogy átállnak az online kapcsolattartásra, annak érdekében, hogy a Csibészkék együtt, boldogan töltsék a nagycsoport hátralevő napjait.

– Fontos volt számunkra, hogy a jelenlegi közös tevékenységek is ugyanolyan élménygazdagok legyenek, mint az eddigi óvodában töltött vidám esztendők.  Nem tagadjuk, eleinte voltak bizony nehézségeink, mert így tartani a kapcsolatot egy óvodás gyermekkel, hogy megszűnik a személyes kötelék, hát bizony nem könnyű egyik fél számára sem. Elképzelhetetlennek tűnt online „üzemmódban” tartani a tevékenységeket, és nem kis megerőltetést igényelt tőlünk, óvónőktől sem, nem beszélve a gyermekekről. Személytelen kapcsolatot ápolni nem hálás feladat. Hiányoztak a reggeli ölelések, puszik, a napközben ölbe búvó gyermekek, az életre szóló érintések, kacagások, huncutságok, egyáltalán az elbűvölő együttlétek – írták beszámolójukban a pedagógusok.

A kezdeti nehézségek ellenére mindannyiuk számára emlékezetes marad ennek az időszaknak a kihívása.

– Sok pozitív élménnyel gazdagodtunk, olyanokkal, amelyeket, ismerjük be őszintén, nem élhettünk volna át, ha nem kerülünk ebbe a helyzetbe. Hálásak vagyunk azért, hogy megtanultunk újszerű, digitális, játékos feladatokat szerkeszteni, amelyek fejlesztik a gyermek megfigyelő és gyors reagáló képességét, a vizuális-, téri-, hallási percepciót, beszédkészséget, következtető képességet, türelmet, kitartást. Fontos viszont a következetesség és mértékletesség betartása, amikor ilyenekkel foglalkoztatjuk a gyermekeket! A legemlékezetesebbek azok a tevékenységek voltak, amikor kis zenészekké váltunk, és bekukkantottunk a hangszerek világába, valamint amikor az óvodás élményeiket idéztük fel. A visszaküldött fotók, videók is azt igazolták, hogy a gyermekek szívesen kapcsolódtak be a tevékenységekbe, kötelességtudóan végezték a feladatokat, örömmel készítették el és mutatták be saját esőbotjukat, hangszerüket és bekapcsolódtak a zenés reprodukciós alkotások webes felhívásába, saját címet adva a csodálatos létrehozott műveiknek, amelyek az online Csibészkék Zenemúzeumában kerültek kiállításra – mesélték.

A riporteres játék során a gyerekek arról is meséltek, hogy miért szerették az óvodát, milyenek voltak a mindennapok, és megszerkesztették az Óvodás emlékkönyvét, amelynek lapjait ők maguk töltötték meg tartalommal.

– Lerajzolták magukat, az óvodát és játszóteret, a legjobb barátjukat, az óvónéniket, dajka néniket, a hétvégeken vendégségbe menő Csillag Brumi mackót, valamint belekerült az általuk szőtt meséjük is. Amikor majd sor kerül a személyes búcsúzásra, magukkal kell hozzák az elkészült könyvüket azzal a megfogalmazott, szüleik által lejegyzett üzenetükkel együtt, amelyeket egy időkapszulába teszünk, és majd tíz év múlva nyitunk fel. Mivel az aktuális helyzet nem engedi a személyes találkozást, így online búcsúztunk el óvodásainktól egy általunk szőtt búcsúmesével, ami a csodálatos királylányokról és királyfikról szól, akik tulajdonképpen ők maguk, a Csibészkék. Janikovszky Éva idézetével zárjuk online oktatásunk során szerzett pozitív tapasztalatainkat: „Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.” – summázták.