Zsebszerződéses történelem

Magyarországon is, Romániában is sokan kongatják a vészharangot a termőföld idegen kézre játszása miatt. Ha egyenes jogi út nem létezik, aktaforgatással, válogatott huncutságokkal szerzik meg külföldi állampolgárok a földet.

Kormánykörök néhány százezer, a Jobbik egyenesen egymillió hektárról beszél, hogy kicsúszott a magyar állam ellenőrzése alól. Romániában ugyanígy dobálóznak a számokkal, de ez olyan, mintha találgatnánk, hány euró van Fane Spoitoru zsebében.

Leírtam már véleményemet: a termőföld országaink legnagyobb kincse, minőségben messze felülmúlja Nyugat-Európa agrárterületeit. Ott a mezőgazdaság mégis kifizetődő ágazat a magas állami támogatások miatt. Nem csoda, hogy az ügyeskedők szívesen vásárolnak területet minálunk, ahol ára töredéke az ottaninak.

Akié a föld, azé a jövő. A modernkori Izrael úgy indult el államalapítási útján, hogy zsidó telepesek földeket vásároltak a helyi arab lakosságtól. Figyeljük meg, amíg nyugaton #metoo meg melegjogi botrányokra pazarolják az energiát, Kína darabonként felvásárolja Afrikát. A szerencsétlen helybeliek örvendenek az aprópénznek, hát még, ha nagyobbacska pénzért dolgozhatnak egy kínai tulajdonú gyáracskában, és lassan testüket-lelküket eladják a távolból jött „jótevőiknek”. (Arról nem beszélve, hogy egy esetleges háborúban… brrr!).

Azért némi optimizmust becsempésznék az aggasztó hírek közé. A dolognak létezik egy jó oldala is. Ha az államoknak, illetve állampolgároknak tulajdonuk van más országokban, az csökkenti a konfliktusveszélyt. Nehezen elképzelhető egy háború Belgium és Hollandia között, amikor belga vállalatok úgy működnek Rotterdamban, mint otthon, és senki nem bolond lebombázni olyan földet, amelynek a fele úgyis az övé. Magyar királyok időnként birtokokat adtak a moldvai és havasalföldi uralkodóknak, inkább legyenek szövetségesek a török ellen, minthogy a fosztogatásokat takargassák.

És amikor belefáradva a kölcsönös felkoncolásba, őfelségeik megegyeztek: a te fiad elveszi az én unokahúgomat, hozományként adok neki harminc falut, az én öcsém pedig megszabadít a te vénkisasszony sógornődtől, ha nekem adod azt a szép kastélyt, az nem volt zsebszerződés? De legalább egy ideig nem püfölték egymást.

Zubreczky Antal