Véres farsang

A királyi jog szerint mindenki panaszával ezen túl a királybíróhoz vagy jogügyigazgatóhoz fordulhatott, a széki igazságszolgáltatást megreformálták, a király lefoglalta továbbá a székelyföldi sóbányákat, és elrendelte a két vár, a Székelytámad és a Székelybánja megépítését a központi hatalom védelmében.

A János Zsigmond halála (1571) és a Bethlen Gábor fejedelem beiktatása (1613) közötti évtizedek az állandó csatározás, az árulás és két nagyhatalom közti őrlődés, a belső polgárháború élvei voltak, a székelyek számára pedig a megosztottságé és az állandó ígérgetésé, majd hitszegésé, merthogy katonai erejükre szükségük lévén, a hadakozó felek régi szabadságaik visszaadásával csábították őket magukhoz, majd azok megvonásával, sokak jobbágysorba süllyesztésével próbálkoztak. Az alig pár hónapig-évig uralkodó fejedelmek, vajdák és riválisaik hosszú sora, Báthori Kristóf, az állhatatlan Báthori Zsigmond, Mihály vajda, Báthori András, Székely Mózes, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond, Báthori Gábor, hadvezéreik és megbízottaik nemegyszer kétélű ténykedését jól jellemzik a Véres Farsangként hírhedtté vált esemény rémtettei, mikor is a fejedelemnek győzelmet hozó, zászlai alá gyűlő székely szabadok és jobbágyok felszabadítás és régi jogaik megerősítése helyett a legkegyetlenebb és leghitszegőbb megtorlásban és elnyomásban, mi több, mészárlásban részesültek.

Mihály vajdáról lapunkban nemrég jelent meg egy a legújabb kutatások hitelesítette írás Kocsis Károlytól. Báthori Gáborról és Bethlen Gábor koráról Móricz Zsigmond tollából született egy rendkívüli regény, az Erdély trilógia, ajánljuk minden érdeklődő figyelmébe. Az országrész története vitatott kérdéseiről alighanem az elfogulatlan szépírók nyújtották eddig a leghitelesebb képet, például Bánffy Miklós trilógiája, Az erdélyi történet is hasonló.

Mivel az eseménytörténet szétfeszíti egy újság kereteit, áttérünk most a háromkötetes Székelyföld története társadalomtörténeti fejezeteinek kivonatolására, különben a feladatot befejezni sem lehetne.