Újabb tanügyi reform?

Azt mondják a hozzáértők, hogy a tanügyben nem szabad húsz évnél rövidebb időre tervezni, hisz még más területeknél is fontosabb, hogy csak átgondolt, jól megalapozott döntések mentén módosítsák a tanmenetet, hisz a változtatások következményei is hosszú időn keresztül mutatkoznak meg. Romániában természetesen ez (is) másképp történik, hisz a forradalomnak nevezett ’89-es események óta eltelt 29 esztendőre nagyjából egy-egy miniszter jutott évenként. Csaknem mindenikük, amikor érkezett, elmondta, hogy ahogy van, úgy nincs jól, majd ő jól megreformálja a tanügyet. S azóta megyünk egyik reformból a másikba.

Aki most van, az már a harmadszorra próbálkozik. Furcsa fintora a sorsnak, hogy valójában az a ritka tárcavezető ebben a kormányban, aki akár érthetne is hozzá, hisz mégiscsak az ország egyik első egyetemének rektora. Ha tevékenységét nézzük, akkor mindjárt nem ilyen kedvező a kép. Ő volt az, aki, anno, teljesen szétverte a szakoktatást, és elérte azt, hogy ma már egy jó csemperakó annyit ér, mint a súlya aranyban.

Most ismét zseniális ötlete van. Nem az, hogy ő is csinál egy új tanügyi törvényt, azt minden magára adó elődje már eltervezte, hanem az, hogy amelyik tanár nem megy át a címzetes tanári vizsgán, az még helyettesítőként se taníthasson. Kívülállónak akár rokonszenvesnek is hangozhat az ötlet, a miniszter csak azt nem mondja, hogy miből áll az a vizsga. Mert teljesen értelmetlen az amúgy is elmélet felé eltolt egyetemi anyag harmadéves összevont vizsgáinak szintjét követelni a kisbaconi tanártól, mert attól ő nem lesz jobb tanár. Mert nem az számít, hogy te tudsz-e bánni a gyerekekkel, hogy fel tudod-e kelteni érdeklődését, hogy figyel-e rád, hogy érdekesen, izgalmasan tudod-e leadni a leckét, hanem az, hogy vágod-e – teszem azt – az iskolában még csak meg sem említett differenciálegyenletet.

Mert az a fontos, hogy te „magas szinten felkészült” tanár legyél, nem baj az, ha csapnivaló pedagógus vagy. Pedig mekkora nem mindegy. Az eredmény látszik is…