Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Törvénytisztelet, istenfélelem

Mérvadó egy nép megítélésében a törvénytisztelet és az istenfélelem. Előbbi az állam és a társadalom természetére világíthat rá, utóbbi pedig az egyén lelki és szellemi habitusára.

Nem túlzás talán azt mondani, ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Úgyhogy még azon sem lepődhetünk meg, ha a törvénytisztelet mellőztetik egyesek esetében, mások pedig még a rossz törvényeket is betartják. Ha viszont a törvényhozó helyes és a társadalomra nézve kívánatos törvényeket alkot, azokat bizony betartani a közjó érdekében tett fontos követelménynek kell tekintenünk. Aztán az isteni princípium elfogadása, úgy vélem, a teljesség valamiféle megélését ígéri az egyes ember számára, s végső soron – ha ez bekövetkezik – a társadalom is nyerhet általa. Az istenkövető embernek joggal lehetnek tehát elvárásai a társadalommal szemben.

Sok évig tartó bolyongása során Odüsszeuszban nemegyszer támadt aggodalom, amikor például valamely általa ismeretlen szigetre vetette a véletlen. Elgondolta ilyenkor: „Jaj nekem, újra milyen népek földjére jutottam? / dölyfösök-é, vadak-é, törvénnyel mitse törődők, / vagy vendégszeretők s elméjük féli az istent?” (XIII. ének) Ő ugyanis, ki harcokban s vészterhes tengeri kalandjai közepette is leleményes és bátor férfi volt, szilárd elvek szerint gondolkozott és cselekedett.

Fő-fő értéknek tartotta a családi békességet – ahogy mondta –, a „gyönyörű egyetértést”, továbbá otthon hagyott asszonya s gyermeke járt mindig eszében, s nyilván Ithaka, a hazája, amit semmi mással fel nem kívánt cserélni soha. „Ennyire nincs, ami inkább édes, mint a hazája / és a szülői az embernek, még hogyha akármíly / dús házat lakik is, más földön, messze azoktól” – mondotta egyik vendéglátójának, amint az eposz IX. énekében olvasható.

Egyetemes és pótolhatatlan elvek és értékek mindezek, remekműbe foglaltan Krisztus előtt több száz évvel. Ugyanígy hivatkozhatunk saját történelmünkre, országalapító szent királyunkat és művét megidézendő éppen ezekben a napokban. Országépítő volt István király, ehhez pedig bölcs törvényalkotónak kellett lennie, aki ugyanakkor a magyarság jövőjét a kereszténység felvételében látta biztosítottnak. Sziklára épített – hallhatjuk bizonyára holnap a Kézdiszentlélek fölötti szent hegyen, a Perkőn…

 

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.