Toronyóra láncostól

Részben tisztelettel, de inkább kesernyés mosollyal követem a sok beadványt, nyílt levelet meg ilyen-olyan petíciót a nemzetközi fórumokhoz sérelmeink és jogfosztásaink orvoslására. Távol áll tőlem a „merjünk kicsik lenni”-féle meghunyászkodás, de egy kis józan tárgyilagosság nem árt.

Magyarország terület és lakosság szempontjából az Európai Unió 2-3%-a – akkor Erdély mennyi, hát azon belül a magyarság? Felháborodunk, ha valakik (hjaj, de mennyien!) összetévesztik Budapestet Bukaresttel, de legyünk őszinték, hányan értik a mi fertályunkon a különbséget Guinea és Guyana, sőt, Szlovénia és Szlovákia között, és GPS nélkül sokunk Lettország helyett Litvánia felé venné a kanyart, mert ugye, mindkettő L-lel kezdődik, és valahol ott, fent van. Felháborodunk, ha a külföld füle botját sem mozdítja, amikor nekünk valami nagyon fáj, ám tudomásom szerint egyetlen föl­dinket sem vitték még be a sürgősségire a lemészárolt kurdok, a sok ezer börtönbe vetett török vagy a szétroncsolt fejű rohingya kisgyerekek miatt.
Miért képzelnénk, hogy az Európai Unió magára fogja haragítani Romániát, az egyik, mondjuk így: legszófogadóbb országot, valami nagyváradi, gyulafehérvári és sepsiszentgyörgyi templom meg iskola miatt? Az EU amolyan Pax Romana: van kaja mindenkinek, de ne pattogjatok, mert akkor tasli lesz, kaja pedig nem. (Amúgy a Mikót régebb már visszaszolgáltatta volt a román állam az egyháznak, de hát a toronyóra mellé feltétlenül kellett a lánc is, így visszavették a toronyórát; ez előrelátható volt bárkinek, aki fellapozta vaj’ egyszer az evangéliumot.)
Szóval sebeinket vagy itt helyben ápoljuk, vagy úgy maradnak, sőt, elmérgesednek. Tetszik, nem tetszik, a 94 százalékos román többséggel, azt partnerként tekintve. Leírtam már, vállalva a szidalmakat, nem várhatunk bizalmat a többségtől vasárnap, ha szombatig „székelyföldnemromániázunk”. És arra gondolok, ha a franciák és a németek megemlékeznének évről évre minden (ezres nagyságrendű) kölcsönös mészárlásról, a koszorúktól és emlékművektől nem maradna hely, ahová egy árva pityókát elültessenek. De ők inkább hagyják hevesvérű őseiket nyugodni, hogy az eszesebb ük-ükunokák is nyugodtan éljenek, határok és ellenszenv nélkül.

Zubreczky Antal