Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Temetőstől víz és föld alatt

Temetőstől víz és föld alatt Vélemény

Valamit vinni kell, hozni valamit onnan, ahol talpaltál, láttál és megéltél dolgokat. Jelképet vinni a képtelenségek országából. Fényképezem, fényképezel, otthon pedig, ha sírva, a dühtől ordítva próbálod kipihenni bözödújfalui élményeidet – eldugod szem elől, gyermekeid elől a fényképfelvételeket… Majd, ha megnőnek, majd akkor láthatják, amikor kibírják a föld színéről eltakarított falu maradványainak látványát…

Hirdetés
Hirdetés

Száz esztendeje birodalmi álmokban pompáz Románia, mai napig sem képes betelni az égi magasság képzelményeivel, ahová az úgynevezett nagyhatalmak legocsmányabb politikusai emelték fel 1920-ban, a valamiből. Na nemcsak ezt. Az ország a nagy ajándékozások elrészegítő torain emelkedett annyira, hogy büntetlenül áraszthatott el egy magyar falut mesterségesen, a pusztítás szaktudományával, 1988-ban. Közel Erdőszetgyörgyhöz, ahonnan az angol király is vitt mátkát magának, közel Székelykeresztúrhoz, és immár valahol a végtelen semmiben keresi helyét. Sosem találja.

A meredt képű rémuralkodó, Ceaușescu egyenes úton és látványosan üzent hadat az elrabolt – egy nyavalyát: lekötelezőleg ajándékba megkapott – magyar országrész, Erdély, Székelyföld magyar népének. Halált kiáltott tapsviharban az ostobaságba belehülyült, ondolált bolond. Víztárolónak nevezett építményt építtetett, legyen az is, mint kegyHELY, de lakatlan, a kurva mindenit, lélek se maradjon!
Dühöng a képtelenség víziójában a vadállat. Hatszázhuszonöt méter hosszú, 28 méter magas volt Bözödújfalu koporsója. Ma már a gyilkos építmény is, a falu-koporsó is halott.
Imázva írom le minden alkalommal a nevét a székely falucskának. Bözödújfalu maga csupa ima és istenimádat volt 1988-ig. Se Noé, se bárka nem volt, de több Istenhez is fohászkodott évszázadokon át a székely falu népe. Katolikusok, unitáriusok, aztán ún. szombatisták, székely szombatos zsidó hitű földművesek, erdőbe kalapot levéve lépő szelíd emberek. Zsidó hitben éltek ártatlanul s nagy hittel. Keresztény templomok, évente megszentelt termőföldek.

Akkor ment oda a parancsolat, kék-sárga-piros pecsét alatt, hogy elereszteni az óriási víztömeget, rá a falura! Nem tudtuk mi, itthoniak és távoliak, milyen lehet siratni egy meglévő falut, melyet a román gyűlölet, a székely könnyáradat és a tiszta víz sodor el örökre. Siratni a temetőt, Úristen! Egy falu, mely úgy tűnt bele a halálba, hogy temetője se maradt utána.

Száz esztendővel ezelőtt 680 lélek lakta a székely falut. 1985 s ’88 között erőszakkal kitelepítették a sírok, a kályha, a ház mellől őket, tova, tova az idegenségbe. Bözöd­újfalu zsidó hitű, szombatista lakóinak egy része Izraelbe menekült. Járnak néha haza… Imáznak hajón, repülőn… Román vidéken is… Sírjaikat nem látogathatják… Nincsenek… Miféle nép, embe­rek, amely saját sírjait is önmaga mellében, világtalan szemgödrében kénytelen hordani…, mert döntött a hatalom…

Aki él, az nem felejt. Aki él, és nem figyel, azt könnyű elárasztani örökre. Nyoma se, temetője se!
Sebhelyek és átok, ami van ezen a népen. A megrendelt s megrendezett második világháború végén jött a parancsolat violaszín pecsét alatt, hogy a zsidókat összegyűjteni, Marosvásárhelyre, onnan elvinni megölő táborokba… Dühöngött Hitler s a bandája itt is. Bö­zöd­újfalu zsidó hitű lakossága NEM menekült. Ilyent az Istenük s a miénk se látott. Csomagoltak tarisnyákba, hátizsákba, már amit s amennyit szabadott, és vonult a székely szombatos sereg. Hitét nem hagyta, a faluját kénytelen volt hagyni. Életet vitt utánuk Vásárhelyre a falu katolikus papja, papírokat, igaziakat és hamisítottakat, hogy minden ősük székely volt, maguk is azok, de szombatos hitűek. Szabadított biz’ sokakat a pap, felekezetre való tekintet nélkül.
Emléktábla jelzi, hogy a tó fenekén Bözödújfalu nyugszik. Szabad a jó Isten, és mi vagyunk, székely magyarokul az eltemetett falu őrzői. Annak se elég jók, mert a falu templomai, házai a víz alatt elomolván, a maradékot mind széthordták a cigányok. Élni kell, munka nélkül is immár, mert lopni nincs hol, s kitől.
Református székely testvérem, Bandi, gyere, ha tudsz, haza Izraelből, mert a bözödújfalvi maradék minden augusztus első napjaiban emlékezik, siratja a nem létező sírokat, simogatja a falu egykori helyén a székely földet. Küsmöd-patak, az megvagyon, annak a medrében állván teheted föl a kérdést az isteneknek: meddig tűrik, és mi, halandó keresztény székely szombatosok, keresztény faluépítők meddig tűrjük szándékoltan alámerített falvaink, városaink s né­pünk sirámait? <<

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások