Te is, fiam, Mugur

Manole néven jelentett a kommunista rendszer hírhedt Szekuritatéjának Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzója – állapította meg a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS). Lesújtó hír. Már-már azt hittük, hogy létezik olyan fontos intézmény, amelynek vezetői székeiben nem a volt kommunisták ivadékai, nem az elnyomó rendszer haszonélvezői ülnek, hanem jól képzett, érdemeik szerint odakerült, becsületes emberek. Vagy lehet jó szakember az, aki egykor eladta a lelkét a terror pribékjeinek?

Louis-Ferdinand Céline-t Marcel Proust mellett a huszadik század legnagyobb hatású francia írójának tartják, aki orvosi diplomával a zsebében (disszertációját Semmelweis Ignác tevékenységéről írta) szó szerint összezúzta az irodalmi konvenciókat, és a szépírás egy új fejezetét nyitotta meg. Céline után már nem lehet úgy írni, mint Céline előtt – mondják csodálói. Mindezek ellenére sehol nincs szobra, nincs egy róla elnevezett intézmény, még egy rövid zsákutca sem viseli a nevét. Céline ugyanis kollaboráns volt. Nyíltan rokonszenvezett a nácizmussal, a németeket kiszolgáló Vichy-bábkormány kegyeltjeként 1937 és 1941 között írt három vadul antiszemita röpiratot, és ezzel örökre elásta magát. Egy etikailag rossz nem hozhat létre egy esztétikailag jó művet, Céline tisztességének feladásával tehetségét is feladta – állítják kritikusai.

Akkor hát hogy állunk a jegybank bölcs(nek hitt) kormányzójával? Elválasztható-e Manole Mugurtól, lehet-e valaki egy velejéig romlott rendszer kiszolgálója, majd egy ország gazdaságpolitikájára évtizedekig a legnagyobb hatással lévő embere? Elfogadható-e, hogy egy embertelen rendszer kollaboránsa az ország egyik legfontosabb intézményét vezesse „csak” azért, mert történetesen jó szakember? Olyan kérdések ezek, amelyekkel nem lesz könnyű megküzdenie az álszent román társadalomnak, amely Európa leginkább istenfélő nemzetének tartja magát, de ahol egyféle dicsőség büntetés nélkül megszegni a hetedik parancsolatot.