Tátikázunk majd

Reggel 7:45. Időben beérek a suliba, gyorsan átolvasom az aznapi leckét, és átnézem az időbeosztásomat: bemutatkozásra, laptop beüzemelésére, az otthoni diákok bekapcsolására 5 perc, ráhangolódásra 5 perc, új anyag bemutatására, átbeszélésére 25 perc, témához kapcsolódó érdekességekre és kérdések megválaszolására 10 perc. Az összesen 45. Akkor szólal majd meg a figyelmeztető csengő, a maradék 5 percre még kapok egy videót, hogy addig összepakoljak, átvágjak a városon, és még épp 30 másodperccel adás előtt bevágódjak a rádió stúdiójába. Ez a terv.

A mesebeli ábrándozásból elég keményen koppanok a realitás pincéjének jéghideg padlóján. Belépek az osztályterembe, nincs laptop, nincs hangfal, a rendszer nem enged bejelentkezni, így rendszergazda segítségére van szükségem. Nem jártam továbbképzőre, tehát halványlila dunsztom sincs arról, hogyan érjem el az osztály otthonülő, pizsamában, hajnali nyolckor éppen csak pislogni képes másik felét. Mert ugye, ha sárga forgatókönyv van érvényben, akkor az osztály fele a suliban, fele otthonról vesz részt az órákon…

Amikor a tanév elején az online oktatásról beszélgettünk a rádióban, hálás voltam, hogy nem vagyok tanár, és nem kell azon törjem a fejem, hogy mégis milyen lehet zeneórát tartani. A sors fintora, hogy mindezt megtapasztalhatom helyettesítő tanárként.

Szóval, amire sikerült mindent beüzemelni, és elindítani a programot, a precízen beosztott időmből máris elröpült 33 értékes perc. Most mihez kezdjek? A szépen kigondolt témának már annyi, maximum az érdekességekkel tudnám kicsit felkelteni a diákok figyelmét, de az sem tart ki az óra végéig.

Normális esetben jönne egy jó kis dalolászás. De pandémia van, kedves Kriszta, nem énekelhettek, még maszkban sem! És milyen lehet úgy énekelni, hogy te az osztályban énekelsz 14 diákkal, viszonylag egységesen, a többi 14 meg otthon, a laptopok előtt, olyan „szanaszét” ritmusban? Még a tátikázás is jó módszernek számítana, de egy teljesen online zeneórán már az sem megoldás. Akkor hogyan tovább, online-zenetanárok? Mert úgy gondolom, ha minden kreativitásunkat is beleadjuk, ez szinte lehetetlen küldetés.

Deszke Kriszta