Felhívás!

Tacepao és plakátmagány

Ötvenegy éve, éppen augusztusban a kínai nagyvezér, Mao elrendelte egy óriás plakát terjesztését, az úgynevezett kulturális forradalom Auróra-ágyúlövéseként. „Bombázzátok a vezérkart!”– hangzott a marcona felhívás. Ha csak a vezérkart bombázták volna, az az elvtársak közötti kedélyes, szokásos véres leszámolás lett volna. Sajnos az elkövetkezendő években sok-sok millió ártatlan embert gyilkoltak le.

A hírhedt plakát egy „tacepao” volt, azóta a szó az agresszív vizuális propagandára utal. A sors iróniája, hogy mintegy húsz évvel később a diákok egy másik tacepao-özönnel indították el a mozgalmat, amely Kínát megszabadította a Mao-féle őrülettől. Magyarán kölcsön kenyér (és pofon) visszajár.

A köztéri feliratozás, mint a hatalom erőfitogtatása nem új találmány. Hammurapi törvényei egy oszlopon álltak a nyilvánosság előtt, vagyis az ezerből egy ember, aki olvasni tudott, elmondhatta a többieknek, miről van szó. A rómaiaknál a hirdetőfal – hivatalos közlöny és reklám egyidőben – megrongálásáért szigorú büntetés járt. A középkorban a katedrálisok, templomok képei (a szentek mellett a királyok ábrázolásaival) világosan tudatták a néppel, ki itt az úr. És ha valaki netán lassúbb felfogású renitens volt, a minden faluszélen díszelgő akasztófa pluszérvvel szolgált. Egy olasz falucska templomfalán egy mai szemmel humoros kép emlékeztette a bemenőket, mit nem szabad tenni vasárnap. Kis ábrák, áthúzva italospalack, dobókocka, hangszer és félreérthetetlen helyzetben enyelgő férfi és nő.

Pilinszky híres Négysorosában a „Plakátmagányban ázó éjjelek” a magyar irodalom talán legmegrázóbb sora. Esőtől, széltől ide-oda csapkodott szakadozó plakátok között kilátástalan magányba süllyed az ember.

Magyarország ma tele van óriásplakátokkal. Megértem, hogy valós fenyegetésekkel nézünk szembe, de mégsem kellemes, hogy minduntalan emlékeztetik az embert, ki a gonosz, mint a falfirkák, hogy Jocó idióta, és Mariska, hogy is mondjuk, hadilábon áll az erkölccsel.

Kosztolányis, nyárvégi, pipacsbólogatós estéken színes óriásplakátokról álmodok, amelyekről költőink szólítgatnak szelíden, vagy egyszerűen égbe kiáltják, hogy Évám, szeretlek!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.