Szorongó szívvel

Drága jó Apukám arra tanított, hogy az életben három dolgot soha nem szabad elveszíteni: a nyugalmat, reményt és a méltóságot. Ezt betartva, próbáltam mindig tevékenykedni. Igen ám, de az ember tervez, Isten végez…

Törvények, szabályok merev táblázatai között verdesve a mai romániai világban semmit nem lehet biztosra betervezni. Ebben a rohanó világban, a velejükig elkorcsosult politikai, szellemi életünket befolyásoló, tőlünk független okok miatt nem veszünk tudomást a körülöttünk lezajló pozitívumokról, megfeledkezünk egymásról, néha önmagunkról is. Istenem, mennyi reménnyel voltam tele, amikor megszabadultunk a Kárpátok Géniuszától! És íme, mi lett a nagy reményekből…

Keserű szájjal, elkeseredve, csalódottan üldögélek, s azon töprengek, lesz-e valaha jó is ebben az országban? A politikáról általában a hatalmi harc, a pártoskodás, zsarolás, megvesztegetés, gáncsoskodás, választási bohóckodás, hazudozás, ígérgetés és mindenféle jellemtelenség jut eszünkbe. Naponta érnek minket nacionalista támadások. A jelenlegi parlamenti képviselő, Dan Tanasă ismét pert nyert, mert a bukaresti ítélőtábla végleges és visszavonhatatlan ítélete kimondta, hogy Gyergyóremetén, a község főterén – a községháza megépülése óta – ott lobogó öt zászló közül hármat el kell távolítani. Évek óta ott, sorrendben: elöl a román, jelezve, hogy tisztelik az országot, majd az Európai Unió zászlója, azé a gazdasági és politikai közösségé, amihez az ország tartozik, a harmadik a piros–fehér–zöld, vagyis a magyar nemzeti és egyben Magyarország hivatalos zászlója, a negyedik a székely zászló és az ötödik a község, Gyergyóremete zászlaja. Szomorú!

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy