Szent öröm, te drága

Ha fölcineg arcomig ölemben a pici gyermek azzal, honnan is hull a hó Tata, azt mondom neki: a kis Jézus bölcsőjéből a párnát, a takarót most rázzák ki az angyalok. Ha már hazudni nem szabad. Valóságossá válik ezzel a teremtés meg a természet történése. Ha felnőtt kérdezi, azt mondom ezen a hajnalon, hogy az éjszakai álmom így ereszkedik alá, belepve a magam s a földi mindenség valóságát.

Örömmel, gondosan megképzelt és megért napokat hoz a karácsony minden cicoma nélkül. Pár nap a télben, melyek miatt a 12 hónap között ez a legígéretesebb. Csak nem csalódni, csak nem, nem a másik 11-ben sem, Kis Jézus!

Bocsásd meg, ha törődötten percig is felejtjük a Jóság kötelességét és örömét, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, ha azok bocsánatot kérnek tőlünk. Faragunk hintát, szekeret, megsérülhet szakadatlan munkában a láb, a kéz is, a sebet szótlanul kötözzük, óvjuk, gyógyul az, és úgy tudjuk, a vihar, árvíz is a karácsony jegyében hagy el bennünket, hadd építsünk szebbet s jobbat a mieinknek.

A keresztény hit annyi „érte és ellene” háborúskodás után sem, ma sem hirdeti s nem emelné övéit az emberiség fölé. Jézus igéje az is: ki karddal támad, kard által vész el. Magunk ezt úgy fogadjuk, mint a megváltás mellett az önvédelem jogát.

Papjaink óva intenek mai és elkövetkező megpróbáltatásainkban. A tétlenség megaláz hitben és emberségben egyaránt. Karácsonyban az Újszülött örömünnepe magunkba tekintő fohászra intett bennünket. Nagy dologidőkben és százmilliókat örömmel eltöltő ünnepnapon is elhangzik köröttünk és bennünk az intelem hangja. „…a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2, 17)

A mi népünk igéje is volt mindig. A viharos erdőktől a bánya mélyéig kísér a jóság s a jó szó. És nem nehéz kimondanunk sehol soha, mert az emberiség kultúra- és egyben önépítése is ezen alapul.

Hallgattam minap a kisiskolások hangversenyét is, nemcsak magamban az anyai szót. Zongorán játssza egy kilencéves kislányka a IX. szimfóniából az Örömódát. „Gyúlj ki, égi szikra lángja,/ szent öröm, te drága, szép.”