Felhívás!

Székelyek, magyarok vagyunk

Otthonról, szüleimtől úgy tanultam, hogy „bármerre is sodor az élet, meg kell maradnod magyarnak! A hazád itt van a Kárpátok koszorújában.” Bár a történelem viharai, az aljas érdekek mentén, igaztalanul szétszabdalták nemzetünket és országunkat egyaránt, a nemzeti összetartozásnak elementáris ereje van, ugyanúgy dolgozik, ahogyan Szent Koronánk.

Nótaénekesként dalolom, hogy „Földönfutó gyermekei, a nagyvilágot járják, verje meg a nagyúr isten, aki miatt járják.” Kiszolgáltatott nemzetünk gyermekei sokszor kényszerülnek arra, hogy családjukat, szülőföldjüket elhagyva, a fennmaradásuk érdekében idegen földön keressék boldogulásukat. Ez a boldogulás azonban a szülőföldtől távol ugyanolyan csonka, mint szétszabdalt nemzetünk és hazánk. Ám soha ne feledje senki, hogy hazád és nemzeted hazavár, haza hív.

„A Gyímesi havasokon rongyot fúj a szellő, hogy tűrheti, hogy nézheti, azt ott a teremtő?” Vajon a Trianon vérbíráinak utódai még mindig vérgőzös tekintettel acsarkodnak ellenünk? Elfedjék már saját aljasságukat és árulásukat?!

A székely ember sokat tűrt, szenvedett, fogait összeszorítva ment, s ment előre. Mindig ilyen volt nemzetünk, ez a nagyapáink hagyatéka. Ők ezt a konokságot, hajthatatlan lázongás-készséget, az igazság tisztelését hagyták ránk. Nagyapám, aki kétszer megjárta frontot, maradandó betegséggel tért haza, soha nem panaszkodott. Tiszta szívvel kijelenthetem, hogy nagyapáink egyetlen nemzetnek sem adtak okot arra, hogy a trianoni diktátummal büntessék meg őket és minket. Nálunk nem volt inkvizíció, nem voltak gyarmataink, nem voltak rabszolgáink, nem folytattunk emberkereskedelmet, nem voltunk és nem vagyunk „rasszisták”. Nótázom tovább: „Ne sírj ne sírj, édesanyám, elmúlik a bánat. Ha majd egykor udvarodon székely fiúk járnak”…

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások