Semmi nem lep meg

Az értékek helyett kétségkívül ma már sokkal inkább az érdekek vezérelnek. Egyáltalán nem szokatlan, hogy időről időre még magában a politikai osztályban is kiváló helyet követelnek ki maguknak. Lassan semmi nem lep meg. Mi, szerencsétlen szavazók, csendben, lehajtott fejjel viseljük, akár egykor a sárga csillagot a zsidók, a másodrendű nép megnevezést.

Rendszerváltás?! Sokáig azt hittem, gondoltam, hogy a kommunizmusnál nincs anyagiasabb, alattomosabb, mocsok, aljasabb ideológia. De van! A szellemét megőrizve, kissé átalakulva, de a lelkük mélyében megmaradtak aljasnak, és a szemük előtt csupán a fogyasztó világ „ördög-istenét” látják… a Pénzt!

Nem is vettük észre, hogy mikor, hogyan alakult át az internacionalizmus globalizmussá. Hitük nem az, aminek irányítania kellene őket, szellem, erkölcs, bölcsesség és alázat – sajnos megjátsszák ugyan, de csak négyévente azt. És mi sem teszünk, nem tanultunk semmit. Nem vesszük észre, hogy démoni álarc mögé bújva hogyan szerveződnek, erősödnek a sátáni világrendet követő pénzhajcsárok. És a politika segítségével emelkednek mindenki fölé, és így lesznek felsőbbrendűek.

Ezt a talajt én magam sem szerettem, szeretem. Nagyon hamar félre is állítottak. Széllel szembe nem lehet vizet locsolni… mert vizes leszel. Ezt megtanultam, mert ezt próbáltam tenni egy ideig a Keresztény Demokrata Mozgalom újságát, az Olt menti tudósítót szerkesztve, írva. A lapot letiltották…

Tudtuk, tudjuk, és mégis, annyi évig nem tett senki semmit, sőt sokan imádták a mi magyar emberként élő nagy költőnket, aki az egykori állampárt paraván mögé rejtett zsoldosa volt, de aztán a legnagyobb demokrata lett, és nagy-nagy politikus. Vajon hányszor árult el, adott el minket? Nincs senki, aki venné a bátorságot, és szembeszállna ezekkel az egyre vadabb és szélsőségesebb erőkkel?

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy