Sajtótémák, sajtósémák

A nyájszellem önmagában többféleképpen példázható fogalom, és nemcsak annyi, hogy mondjuk 1990-ben, ’91-ben majd’ minden székely család „keólát” ivott, mert a szomszédok is „keolát” ittak, és így tovább. Tíz, száz, ezer számra lehetne példákat sorolni. Az egyik legmegrázóbb éppen a juhokhoz kapcsolódik. Ki ne hallott volna már olyan hírt, hogy a nyájból azért zuhant száz, kétszáz juh és bárány a magashegyi szakadékba, mert a legelső belerohant, beleesett, s reflexből sorban követte a többi…

Több évtizedes múlttal megáldott „újságfogyasztóként” volt alkalmam megfigyelni, hogy a sajtóban is milyen „jól” működik a nyájeffektus. Valaki valamikor úgy gondolta, ha tömbházi közös költségről, ezzel kapcsolatos témákról jelenik meg cikk (riport, jegyzet, hír, beszámoló stb.), ahhoz föltétlen, de okvetlenül kell olyan fotó, ahol ember mutat az ujjával az ablaküveges hirdetőtáblán lévő névlistára. Mert ha az ujj nem mutatja, „a szemnek néző és látó iránya” nem jelent semmit. Ugyanez a sajtóillusztráció jellemző az érettségi vizsgák hatalmas izgalommal várt eredményhirdetéseire, amikor a riporter kedvéért valahogy mindig akad egy-egy nyugodtabb bámészkodó alany, aki a mutatóujját a listák egyik vízszintes sorára teszi. Évek óta várom és szomjazom, szomjúhozom, hogy lássak egy közköltség- vagy érettségi táblázatot, amelyet az újságfotón csak a szemével néz valaki, nem az ujjával…

I. Szulejmán (1494-1566) oszmán szultán (1520-1566) állítólag egyszer megkérdezte tanácsadóját, hogyan szabadulhatna a nagy gondjától, amely folyton gyötri, aludni sem hagyja. A bölcs nem ijedt meg a kérdés súlyától, és puritán egyszerűséggel azt válaszolta, a nagy gondot feledteti majd, ha jön egy még nagyobb. Nem vagyok Szulejmán, sem utóda, sem híve, de a fenti zavaró sajtóséma számomra parányira zsugorodott, eltörpült, potomsággá vált az utóbbi egy év során. Ma már nem igazán érdekelne, ha a közköltség-táblázatra, érettségi eredménylistára ujjal böknének a sajtófotón. Lett nagyobb baj, nagyobb gond!

A koronavírus-világjárványról, a Covid–19-ről és a védőoltás-kampányokról szóló sajtóhírek, közlemények, cikkek, elemzők, beszámolók, riportok (stb.) tucatjainál, százainál, ezreinél láttam már, hogy a cím fölé, mellé, alá, mögé, belé (stb.) helyezett színes illusztráció egy vagy több tüskés, csápos gömböcske. A vírus mikroszkopikus ábrája? Lehet. Mégpedig undorítóbbnál undorítóbb változatban, színben, méretben, alakban, elhelyezésben, formatervezésben. Van, amikor emberi tenyérből hullnának, máskor emberi fej mellett szállnának, van, amikor csak egyszerűen ott virítanak undok rajban vagy magányban. A televízió vagy internet sem kivétel, a hírbemondó mögötti kivetítőt rendszerint ezek az utálatos illusztrációk uralják. Napi sajtótéma a koronavírus, és sajtóséma lett az, hogy Covid–19-ről szóló hírt csakis a tolakodó, riogató csápos gömböcskékkel lehet illusztrálni.

Szomjazom, szomjúhozom a hírt, hogy a koronavírus-világjárvány nemzetközi, erdélyi, anyaországi vagy romániai tényállását, statisztikáit és a betegség elleni hatósági, egészségügyi, társadalmi küzdelmet nem tüskés, csápos, szívókás, tapadókorongos nyájszellem-gömböcske, hanem mindig valami reménykeltő életjelű kép kíséri. Az legyen ebben a sajtótémában a sajtóséma!