Felhívás!

Románia nem jogállam

November 15-én Sepsiszentgyörgyön újra bebizonyosodott, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy olyan ország, melyben csendőrbakanccsal tiporják el a magyar nemzeti közösség akaratát, nem nevezhető annak. Még akkor sem, ha ezt az Alkotmány látszólagos betartása mellett teszi. Egy engedélyezett történelmi kiállítás megnyitójának tervezett lebonyolítását ugyanis a karhatalom az érvényben lévő törvényekre hivatkozva akadályozta meg.

Történt ugyanis, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi szervezete a történelmi hűség jegyében szeretett volna megemlékezni az 1942-ben elkészült sepsiszentgyörgyi országzászló-talapzat felavatásának 75. évfordulójáról. Ennek érdekében pedig egy méretarányos makett ideiglenes felállítását, valamint az akkor érvényben lévő zászló felvonását tervezte. Ez utóbbi szándék megvalósítása azonban a bukaresti hatalom heves ellenállásába ütközött. Olyannyira, hogy amikor belátta, hogy ezt nem tudják megakadályozni – a román televíziós csatornák újabb magyarellenes uszítással egybekötött kirohanásai, a prefektus szóbeli és írásos, fenyegető hangnemű felszólításai pedig még kevésbé –, akkor a megfélemlítés eszközéhez folyamodott. A harci öltözékbe bújt válogatott csendőrlegények helyszínen való tömeges jelenléte ugyanis csak ezzel magyarázható. Ráadásul parancsnokaik diszkréten, de félreérthetetlenül a zászlót felvonni készülők tudomására hozták, hogy ennek megakadályozása érdekében az erőszaktól sem riadnak vissza. Az árbocrúd körül a pillanat közeledtével egyre tömöttebbé és szorosabbá váló csendőrgyűrű pedig ezt ékesen igazolta.

Mégsem a félelem, hanem a szervezők megfontoltsága volt végül is az, ami miatt a történelmi magyar zászló felvonásának a próbálkozása elmaradt. El kellett kerülni ugyanis az összetűzést, hiszen az embereket nem dulakodni, hanem megemlékezésre hívták. De el kellett kerülni az ereklyénk megszentségtelenítését is, mely a himnuszaink eléneklése alatt végül csak szabadon szárnyalhatott. Egy sepsiszentgyörgyi honfitársunk ugyanis, a kezében lévő székely zászló rúdjára tűzve, a magasba emelte, és vele együtt a reményt is, hogy közösen bármire, így jogaink kikényszerítésére is képesek vagyunk.

Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások