Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Roboám karja Kijev felett

Örök, minden korban tanulságos történeteket tartalmaz a Szentírás. A Királyok első könyvében (12. fejezet) arról olvasunk, hogy a nagy Salamon halála után fia, Roboám lett Izrael királya, Kr. e. a 10. században. Gyorsan felderülnek Salamon dicső uralkodásának az árnyoldalai: a nép elégedetlen, mert a bölcs és dúsgazdag király az ország fellendítését bizony kemény adókkal és kényszerszolgálatokkal érte el.

Egy Jeroboám nevű akkori – mondjuk így – másképp gondolkodót küldtek az új királyhoz azon egyszerű kéréssel, csökkentse a nép terheit. A király három nap gondolkodási időt javasol, majd tanácskozik apja idősebb tanácsadóival, akik rábólintanak: valóban illene fellélegezni hagyni az embereket. De Roboám kikéri ifjú barátai véleményét is, akik pökhendi választ javasolnak: az én kisujjam vastagabb apám derekánál, ha az apám ostorral fegyelmezett benneteket, én majd szeges korbáccsal.

Mit tehetett a nép? Hát akkor, Roboám, maradj a csodálatos kisujjaddal, mi nem kérünk a te uralmadból. És az ország két részre szakadt, a dölyfös (kis)király a déli részen, az északiak Jeroboámot választották. Próbálta a hoppon maradt Roboám erőszakkal visszatéríteni az elszakadt nyáját, de csak véres polgárháború lett belőle, egység nem. Majd északon főleg, de a déli részen is folyamatos erkölcsi-szellemi leépülés, kisiklások és kiábrándulások sorozata.

Mi köze mindennek Kijevhez? A 2014-es mocskos puccs után az ukrán (báb)vezetők rendszeresen az izmaikat mutogatták a nemzeti kisebbségeknek. Ez nekünk, magyaroknak is fáj, de gondoljuk meg, Ukrajnában sok millió orosz él, hogyan fogadhatták volna el iskoláik, tévécsatornáik, újságaik betiltását? A Don-vidékiek népszavazással erősítették meg természetes, elementáris követeléseiket, de a kijevi hatalom egyszerűen lesöpörte az asztalról az emberek döntését. Csodálkozzunk, hogy a különben is mindenkori orosz Krím félsziget, majd a keleti, orosz többségű régiók hátat fordítottak a sovén ukrán rezsimnek?

Nem védem a putyini kegyetlen vérontást semmiképpen. De a dolgok nem előzmények nélkül történnek. És ha a nyugati hatalmak nem nézik el, sőt, nem támogatják az ukrán erőfitogtatást, valószínűleg ma béke lenne.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük