Robban a puliszka

A székelyudvarhelyi miccs-botrány kapcsán két dolgot emelnék ki. 1. Nem kell minden videoblogger bejegyzésére felülni, mert nagyon könnyű a valóságot meghamisítani. 2. Az alkalmazott annyit elmotyoghatott volna románul, hogy zárva vannak, vagy legalább kézzel, lábbal mutogasson az órarendre.

Sajnos, ez történik akkor, amikor valaki eleve sovén és bujtó szándékkal, szenzációhajhászás céljából, lájkokért, youtube-feliratkozókért még arra is képes, hogy meghamisítsa a valóságot, ehhez a legkézenfekvőbb téma pedig az, amire amúgy is érzékenyek Romániában. Az illető fogta magát, többször odament idegesíteni az elárusítót, hogy szolgálja ki, az meg szerencsétlenségére annyit nem tudott böffenteni románul, hogy elmondja: zárva vagyunk. Az pedig élt a lehetőséggel, összevagdosta a videót, és felrakta a nettre, hogy igazolja a legendát, miszerint Székelyföldön nem szolgálják ki a románt, ha az nem tud magyarul beszélni.

A történet végét mind ismerjük: miután az internetes hisztéria leült, egy–két büntetést kiosztottak, annak ellenére, hogy kiderült, a blogger manipulálta a videót. Aztán lassan minden elcsendesül. Hogy meddig, kérdéses. Már hallani olyat, hogy magyarokat molesztálnak regáti városokban az udvarhelyi esetre hivatkozva. Az ilyennek híre megy, s addig késő, míg egy Kézdivásárhelyen áthaladó, románul érdeklődő kamionsofőr nem kap kép pofont. Akkor aztán megint a hírekbe kerülünk, mint a „terrorrobbantással”, s lehet idézgetni a régi viccet: úgy kezdődött, hogy a koma visszaütött…

Egy olyan társadalomban, ahol az internet szinte mindent ural, bármikor robbanhat a puliszka. És ez nem a politikusok hibája és nem is trianoni trauma, hanem az egyszerű emberek sara, akik nem tudják megkülönböztetni az álhíreket a valóságtól.

Barabás László, Kézdivásárhely