Rend vagy felfordulás

Döbbenet! Katasztrófa! A Sepsi OSK a Dinamo ellen játszott a tegnap. Szünetben 1-0 volt javunkra, de ami azután történt… A 47. percben balhátvédünk ledobta a sepsis mezt, dinamóst kért, és átállt az ellenfélhez.

Hét perc múlva középcsatárunk is kijelentette, ő immár dinamós érzelmű, a labdával a mi kapunk felé fordult, és óriási öngólt rúgott. Majd még két játékosunk is átpártolt! Igaz, egy bukaresti középpályás beállt közénk, de így is a meccs végére mi kilencen maradtunk, az ellenfél csapata tizenhármasra hízott, szóval öt-egyre kikaptunk.

Nem, kedves szurkoló-olvasó, ne rohanjon nyugtatóért, a fenti beszámoló nem igaz, nem is lehet, mert a futballban ilyesmi nem létezik, aki így viselkedne, örökre eltiltanák a sporttól. Csak érzékeltetni akartam, mennyire furcsa dolgok léteznek – legalábbis mifelénk – a politikában. Mert ott ez megengedett.

Tessék nézni a kormánybuktatási – az új kormány kinevezésével járó – cirkuszt. Képviselők, szenátorok egyik pártból ki, másikba be. Tegnap, e sorok írásakor a Pro România-féle párttól függött a kinevezett kormány parlamenti elfogadása. Nos, a Pro România úgy van a román parlamentben, hogy senki nem szavazott rá, főleg hitehagyott pészédésekből állt össze, és most több mandátummal rendelkezik, mint a RMDSZ.

Persze, nem vonom kétségbe egy egyén jogát, hogy csalódottnak érezze, meggondolja magát, átmenjen egyik csoportosulásból a másikba, de értsük meg, a pészédés Ikszuleszku nem azért van ott, mert annyira szép és okos, hanem mert néhány tízezer választó odaküldte, hogy menj, fiam, te, mert nem akarunk liberálist kormányon látni. És fordítva, a liberális Ipsziloneszkut azok küldték Bukarestbe, akik allergiásak a PSD-re, így mandátumuk, küldetésük van. Ha már nem érzik jól magukat pártjuk bőrében, az ő dolguk, menjenek, ahová akarnak, de a mandátumukat adják vissza!

Apropó, mandátum. Az négy évre szól. Ha a szabómester négy hét múlva ígérte az öltönyömet, nem mondom vissza a rendelést, mert nem tetszik, ahogy a nadrág három hét múlva mutat. Közvélemény-kutatás? Volt úgy, hogy G. Bush junior 20 százalékon állt Amerikában, M. Tatcher Nagy-Britanniában ugyancsak, mégsem merészelte senki az utcán ordibálni utánuk, hogy „demisia”! Normális országban négy év után új választást tartanak: ha a nép elégedett volt a kormánnyal, megerősíti, ha nem, jöhet egy másik.

Zubreczky Antal

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.