Reggeli fényár

Június derekán korán kel a nap, pár perccel fél hat előtt. Derűs időben látni, amint keleti hegyvonulataink fölött bukkan elő, s egy órányi időn belül már aranyló fényár árasztja el a székelyföldi medencéket: a gyergyóit, a fel- és alcsíkit, az alsó- és felső-háromszékit. A vonat utasának tekintete egyszerre foghat be útmenti szántóföldeket és réteket, a kissé távolabbra eső zöld domboldalak legelőit és kaszálóit – sok szabálytalan alakzatban mozgó gomolyaggal és katonás rendben sorakozó szénaboglyákkal – és a magasan fekvő erdőket.

Mindaz, ami szemet gyönyörködtető látvány a kívülálló, alkalmi szemlélődőnek és átutazónak, az a földművelő s állattartó gazdának mindennapi gond és fáradozás. Jószágot hizlal a gazda szeme – mondják –, ugyanakkor a jövő évi termés ígéretével terhes az általa művelt föld is. Ahogy kissé magasabbról szemmel követjük a kisebb pityóka- vagy kukoricaültetvények „lapjait”, tudjuk, cselekvő emberi jelenlétet feltételeznek, sorsformáló helyzeteket villanthatnának fel, akárcsak egy jó rövidprózai mű, egy novella, aztán kiterjedtebb mezőgazdasági területek végtelennek tűnő sorait egy család vagy nemzetség krónikájaként is „böngészhetjük”, éppen úgy, mintha regényt olvasnánk…

„Istentől van minden földi javunk” – mondotta a zsoltáros (127.), és a reggeli, magasból szétáradó bő fény is bizonyára az égiek biztatásaként fogható fel, azoknak szól, akik a néha gyötrő földi feladatok és kihívások közt a maguk, no meg hozzátartozóik, családjuk javára fáradoznak. Tudjuk, emberé a munka. S mi tagadás, földi pályája és próbatételei során szüksége van az emberfiának a Föntről jövő biztatásra.
A fényt persze minden élő teremtmény a maga módján fogadja. Szökell a bárány a tágas domboldalak legelőin, a kukorica szalagszerű leveleinek mozgása hullámokat kelt a zöld parcellákban, az út menti vagy vízparti fák lombozata pedig a levelek folytonos remegésével, a levegőáramlattól mozgatva megbontja az egységes fényárt, csillogó, káprázatos fény-árnyék játékot mutatva az utasnak. A természet ilyenszerű „előadásaiból” is próbálhatunk olvasni. Ember vagy, örülj a reggeli fényárnak, s töltsd be hivatásodat!