Próbáljunk mások is lenni!

Ajánlattenger mindenfelé, televíziós csatornákon, rádióadásokban ajánlanak szebbnél szebb, ragyogóbbnál ragyogóbb tájakat, élő koncerteket, megismételhetetlen eseményeket. És mondják, hogyne mondanák, a csillagászati árakat is, sőt, Magyarországon egy igen „okos” fej azt is kitalálta, valahol a Balaton partján, nyilván mesés környezetben külön tábort szervezzenek miniszterek, államtitkárok, egyszóval „nagy kutyák” gyerekeinek, természetesen azzal a rejtett vagy el nem tagadott céllal, hogy akárkikkel ne vegyüljenek. Az is lehet, hogy teljesen ingyen, térítésmentesen képzelték el az egészet, hisz hogyne járna ki ilyen szinten az ingyenesség. Szerencsére, józanabbak azonnal levetették napirendről, legalábbis a nyilvánosság elé többé nem tárták. Azért is jutott ez éppen most eszembe, mert a nagy világszenzáció, az angol hercegi esküvő elsötétített mindent, ilyenkor még az sem jut ezeknek a rendezőknek eszébe, hogy mellettük, közvetlen környezetükben hányan és hányan hányódnak az utcán, mennyien vannak, akik mások, mint mi, s vajon tudunk magunk is másképp gondolkozni, ha ilyen embertársakkal találkozunk? Ezért tudom elismerni és csodálni tanárkollégám, a Puskás Tivadar Szakközépiskolában dolgozó Incze Eszter testnevelő szakos eléggé meg nem értett szándékát, hogy a sepsiszentgyörgyi Írisz Ház munkatársaival együtt időnként őszinte örömet szerezzenek a hozzánk képest másképpen élni kényszerülők számára. Az elején furcsának tartottuk ügyködését, de aztán meggyőzött: diákjai, diákjaink csak akkor tudják őszintén elfogadni a másságot, ha közvetlenül találkoznak vele. Így került sor az első kosárlabda-dobásokra, ezt követően közös futásokra, a központban szervezett együttes játékokra, az iskolai tornaterem közös használatára, s miért ne tenném hozzá, barátkozásra. Eszter oly lelkesen szól ezekről az eseményekről, hogy az embernek meg sem fordul a fejében ellentmondani, másképpen gondolkodni. Hát igen, el kell fogadnunk, hogy nem mindenki tökéletes, s mellettünk, a lelkünkben helyet kell szorítanunk azoknak is, akik segítség nélkül mindenhonnan könnyen lemaradhatnak. Azaz: tanuljunk meg másokért is élni!