Politika meg a foci

Miközben a magyar foci egyelőre a 60-70 évvel ezelőtti dicsőséges meccsek emlékeiből él (jó, tudjuk, vannak stadionok és akadémia, és 30-40 év múlva lesz eredmény is, meg piszok jó üzlet) és a magyar politika soha nem látott mértékben manipulálja közvéleményt, tengermély szakadékot ásva a társadalom legműveletlenebb, tájékozatlanabb és képzetlenebb rétegei közé, fociszakértőkkel meg önjelölt politikai kommentátorokkal disznót lehet etetni.

Jut eszembe: a román társadalomban is létezik ennek a kiköpött mása, hiszen globalizált világban élünk, és a manipulálható tuskónak nincs, ugyebár, etnikuma…

Érvényes ez a világ leghíresebb demokráciaexportőrére is, az Egyesült Államokra, ahol a republikánus meg a demokrata oldal addig mosatta a széles néptömegek agyát csupán a nettó profit kedvéért (mert végülis erről szól a hatalom birtoklása, ami a politika legfőbb célja), hogy ingyen és bérmentve láthatunk a tévében jobbnál-jobb figurákat, mint például az eszelős tekintetű QAnon sámán, Jake Angeli.

Utóbbinak, aki civilben varázsgombát meg peyot-kaktuszt is fogyaszt néha (váljék egészségére!), a hasznos idióta szerepe jutott a capitoliumi zűrzavaros csatában, ha rábizonyul a szervezés, dutyiban is végezheti, és ott bizony elveszik tőle a szép bölényes ruciját. Átlagos „redneck” ő, olyan „paraszt”, akinek semmi köze a becsületes földművelőkhöz, ágyútöltelék a kegyetlen amerikai kapitalista gépezetben. És megközelítőleg sem annyira veszélyes ez a sámán, meg szűkebb társasága, mint a főszereplő nagypapák, akikről senki az égvilágon nem tudja garantálni, hogy egy reggel meglepetésszerűen nem kezdik lövetni mondjuk Kabult, mert csomós volt a tejbegríz… És az alternatíva sem szívderítő, hiszen egyelőre egy skizofrén rapper jelentkezett elnöknek, aki gyógyszerek hiányában ráküldheti a tengerészgyalogosokat Snoop Dogg diszkójára… Ajaj.

Nagy Elemér, Sepsiszentgyörgy