Petőfi idejében

És szeretteink letörlik arcunkat havas kendővel január első óráiban. A jó remény is inthet könnyeket, nemcsak a beteljesedés. Petőfi Sándor születésekor a szabadság minden madara itt kerengett a magyar nemzet fiainak feje fölött a hajnali ragyogásban.

Ennyit tudhatunk a magyar költőről születése, születésünk óta. Vannak vidékek, igaz, ahol ennyit se szabadna tudnunk a szabadság vezérjellemű dalnokáról; ki mivel születik s amiben neveltetik, abban legyőzhetetlennek tudja magát. Ennek függvénye a nemzet és a szabadság ezüst állványos építménye az igazság ragyogásában. A többi az élet lételemének meghamisítása.

Nem kitalálás, nem ötlet, hogy Petőfi, Kossuth, Hunyadi neve ott él csírában és sudár jegenyékben a magyarság udvarában.

Kérdezd a tízéves gyermeket és mond neked verset Petőfitől; és igen a moldvai csángó-magyar vénség is emitt Erdélyben, vagy annak peremén, időszámítgatásunk második évezrede második évtizedének hajnalán. Mert nem lehet akkora gyász, sem akkora lakodalmas ünnep, hogy megfeledkezhetnénk költőnk születésnapjáról. Így hát mindig csak együtt emlékezünk szabad országot s világot tervező, azért életét adó költőnkre, Petőfire. Az a magyar alkat, jellem volt, mely az osztrák császársággal fordult szembe, hiszen a szabadság fölcsillanásakor a nemzet maga is a mindenséggel mérte magát. Elvadult kommunista időben verseit rostálták az iskolákban. Alkalmam volt látni, és egy életre megjegyezni, ahogy a falu, Bordos lakossága állva hallgatta a kisdiák szavalót (1951): szabadság, szerelem…

Nem szükséges magasztalnunk Petőfi Sándort, magasan van az elnyomás összetákolt állványai fölött. Verseit könyvekbe kell terelni, kitárt lelkekbe, úgy van jól az igazság és a szabadság minden gondolata közöttünk, mindenki javára. Az elnyomók mindig akkor dideregtek leginkább köröttünk, amikor beléjük nyilallott az összefogásunk lehetősége.

Petőfi nemcsak szirmokat rázott szeretett hazaföldjére. Ha nem lett volna oly szomjas a hazaszeretetben a haza szabadságára, könnyebb lett volna élete, és rettenetesen nehéz a halála. Háromszéken is járt, Sepsiszentgyörgyön tervezett fészket rakni pici családjának, majd, ha a szabadság szellője jár mindenütt. Ez az ő ideje.