Ostort a javából

A vírusvilág legelején sem én voltam az ellenszegülés és az életbe való beletörődés egyetlen rozzant szobra. A többet és jobbat cselekvők, az igazat vallatók tömege már az első nap is sugallta s dörögte az elszánt önvédelem erejét. Arra nem gondoltam, hogy a gonosz szájhősök ismét megalázhatják szándékaikkal az Életet magát. Az imént hallgattam egy tájékoztatóban, hogy a világra szóló pusztulást emberek, milliárdokra pályázó, de már milliárdos unikumok tervezték és valósították meg, a jövedelem, az óriási bevétel érdekében. Nem lenne egyedi eset, sandítva vagy meredten figyelve két közelmúltbeli világháborúra. De hát…

A vád a hallott szövegben kit érint? A gyógyszergyárosokat-e, kereskedőket-e? Mert hiszen tételesen hangzik a vád, hogy az egész vírusvilágot csak kitalálták nyugaton vagy keleten. Vagy a Déli-sarkon a császárpingvinek. Hallom most az emberiség tömegének szemétdombjáról a vádat: mi magunk, emberek szándékoltuk és szerveztük ilyenre a világ rettenetét. És nyelvünk alatt rohangálnak a beszédhangzók, kezünkben kinyílik a bicska, súlyos ostorokkal keressük a vádlókat seggverés ügyében. Mert hiszen elhangzott jelenlétünkben is a trágyadombi előadó pulpitusról, hogy bizonyos körök és üzletemberek találták ki a koronavírust haszonszerzés céljával.

A haszonlesés régi jellemzője a „homo sapiens”-nek, az okos embernek. Hadd tegyem hozzá a másikat, melynek jelentése, hogy a pénznek nincs szaga. Pecunia non olet. Ha a tisztelt olvasó tudja, hol lelhető a szándékos vírusterjesztő, szólna már! És miféle ostort érdemel, aki szószékről hirdeti a járványba belefáradt emberek között a szándékos, megfontolt vírusteremtést és -terjesztést. Félni félnek a bátrak, a fiatalok is, de rettenetes nagy pofot vágni annak, aki föltűnési önvakargatásból művel ilyent – igazi lenne ám.

Akit a józan értelem vág pofán, de nagyon, az még gyógyulhat. Hadd segélje őt jóra ember s a Teremtő.