Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Önmagát játssza az emberi szellem

Talán azzal kezdődött ez az egész színházasdi, hogy az ókori görögök nagyon tisztelték isteneiket. Szinte mindennek megvolt akkor a maga istene. Ezzel nem is lett volna semmi baj, és nem is volt. Istene volt a szerelemnek, igen a mulatságnak, háborúnak és a tengernek. Nem is voltak ám buták az ókori görögök! Tisztelték az emberi szellemet, megvoltak a filozófusaik, és pásztoraik is szinte olyan szinten gondolkodtak az emberi lét hatalmas voltáról.
A színházat sem pusztán önnön szórakozásukra találták ki úgy ötszáz esztendővel Krisztus előtt. És lám, a tudás, az emberi szellem és megismerés erejében milyen szépen felcseperedett a színjátszás; neveztük azt egy időben alakoskodásnak is. Nem is véletlenül, esetlegesen, hiszen az ókori színjátszás megismert és megképzelt emberi, „isteni” alakokat teremtett, állított a figyelő népség elé.
Hogy az istenek emberi alakokat öltöttek? De hiszen csak az létezhet, amit megképzel az emberi szellem! Emberarcot kapott Buddha, Jézus meg Mohamed is. Nem is volt mindezzel baj. És nem a színházzal sem. A homo faber, a teremtő, az alkotó ember otthont, házat, bennvalót épített a színjátszásnak, ahol megtörténtek a megképzelt események, megjelentek az alakok, a figurák.
Ugye nem gondoljuk, hogy mindez egyetlen ötlet szüleménye volt? A görögöknél az önmagát alakító, a létezőt és létezhetőt megjelenítő színészeket megelőzte a költészet, a vers, még azelőtt az éposz, azaz a verses történelem. Igen, ha ebből a sugárból nézzük a mai színjátszást, hatalmas területét tudjuk befogni az emberi alkotó szellemnek.
Hetven esztendeje létezik Sepsiszentgyörgyön állandó színház. Adott a nézőknek képzelt vagy valós mozaikokat villanásnyi órák alatt jelenből, múltból. A színházak életére ugyanazok a parancsolatok érvényesek, akár magára a több évezredes emberi életvitelre, el a mai napig.
Az ógörögök, a rómaiak büntették a hazudozást, becsapást, különösen, ha az ámítás áldozata maga az isteni, a gyönyörű létben élő néptömeg. A gyermek maga is tud már rajongni a színjátszásért, hiszen olyankor a képzelet ötösével veszi a lépcsőket. Mindent, amit az ember eleddig megteremtett, először megképzelte. A színház nagy tiszteletnek örvendett mindig is, nálunk is. Hideg esőben is vegyük le kalapunkat előtte.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük