Felhívás!

Önbizalom-gerjesztés

Megvan az a heti mélypont, kedves olvasó, amikor úgy nézünk ki, mint egy tíz éve használt mosogatószivacs, amelyet csakis a zsíros edények tisztítására használtak? Általában pénteken, vagy szombaton, a nagytakarítás után, de rosszabb heteken már akár csütörtökön. Amikor a hajunk már zsíros, copfba kötjük, de a babaszálak szanaszét állnak arcunkat glóriaként keretezve. Arcunkat, amelyet réges-régen nem radíroztuk le, fénylik, szemünk alatt a reggeli (tegnap esti) szemfesték feketéllik, a hónap bizonyos napjaiban pedig formás pattanások is ott ólálkodnak. Körmünkről a vasárnap, precíz munkával festett piros lakk eltűnőben van. De nem ám csöndesen, titokban lóg meg előlünk, hanem úgy igazán feltűnően, mindenki szeme láttára, apránként pattog le. A kanapén gubózunk, a telefont nyomkodva kigömbölyödik tokánk.

És ott a nőiességünk mélypontján, de tökéletes kényelemben, görgetjük az Instagramot, Facebookot, bulvár híreket. Roppan és szottyan a burgonyaszirom, szemtanúk szerint csámcsogunk, ha nem is az eledelen, de a sztárválások hírein biztosan. Átgörgetünk a celebeken, át a közeli és köszönőviszonyban sem lévő ismerőseinken. Mindenhol tökéletes sminkek, alakok, frissen vasalt, divatos ruhák, gőzölgő kávék, izzadtságcseppektől mentes lányok és dietetikusok által ajánlott egészséges ételek. Hiába hittük szentül eddig, hogy Maseratik vagyunk, végig nézünk magunkon, egy roncs Trabantként talán megálljuk helyünket. Hiába mondja mama, hogy így is, úgy is szép vagy, meg jól áll az a plusz öt kiló, amit karácsonykor zabáltál magadra.

Görcsbe rándul a gyomrunk, érezzük, nem felelünk meg a világnak, annak borzasztó elvárásainak, nyomásainak. Nem számít, hogy a kutyán kívül senki sem lát, de muszáj tennünk valamit. Jobb híján átkutatjuk a telefonunk fotógalériáját, emlékszünk egy, valamikor a hét elején készült filterezett, jól sikerült szelfire, amit pontosan az ilyen alkalmakra tartogattunk, megy is az idővonalra. Lelkünk picit megnyugszik, csak magunkban kacagunk azon, hogy ha egyszer valaki abba a képbe beleszeretne, úgy járna, mintha Kínából rendelne cipőt: ezt rendelte, teljesen mást kapott. Azt viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy pontosan mindenki azt csinálja, amit mi: tartogatja azt a képet arra a pillanatra, amikor össze kell szednie alvó önbizalmát.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások