Olvassunk együtt!

Megmondani nem tudom, hányan neveznek be kedden, február 20-án az úgynevezett „felolvasó-maratonba”, ahhoz viszont kétség nem fér, hogy tényleg nem árt időnként megmozgatni mindazokat, akik merik vállalni a hangos szereplést, az első látásra való felolvasást.

A dolog érdekessége, hogy erre A magyar széppróza napja alkalmából kerül sor, amelynek meghirdetése Jókai Mór születésnapja – február 18. – tiszteletére történt a múlt novemberben. Nem volt kerek évforduló, ami jól jelzi, hogy egy-egy kiemelkedő személyiség megidézését nem szükséges ilyen pontos dátumokhoz kötni, hisz a nagy emberekre utalni mindenkor időszerű és felemelő kötelesség. Lehet, inkább az állt a Magyar Írószövetség döntésének hátterében, ha már van költészet napja április 11. ( József Attila születésnapja), és 1984-ben a magyar dráma napjának is kinevezték szeptember 21-ét (Madách, Az ember tragédiája című műve bemutatása ezen a napon, 1883-ban), hát legyen a magyar szépprózának is kitüntető napja. Csakhogy az idén legalább tíznaposra bővült a széppróza „napja”, február 12–23. között számos rendezvény zajlik szerte a Kárpát-medencében és másfelé, s érdekességképpen nem is prózát, nem Jókai-művet olvasnak fel a jelentkezők, hanem Petőfi Apostol című verses munkáját. Végeredményben tehát nem is a szépprózának szól csupán ez a maratoni „nekifutás”, s nem is egyedül Jókai kerül előtérbe, hanem tulajdonképpen az egész magyar irodalom. Így Jókay Móric (ez volt az eredeti neve, de a forradalom kitörése után lett belőle Jókai Mór) és Petőfi Sándor együtt ragyognak fel a magyar irodalomkedvelők egén, s lehet, mint sok-sok évtizeddel korábban, most is együtt vezetik népüket, igaz, nem a fegyveres forradalom, hanem a magyar irodalom újbóli meghódítása felé!
S hogy mennyire költői tud lenni a legnagyobb magyar prózaíró, annak igazolására hadd írjak ide egy „prózai” mondatot: „az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél”.

Gondolkozzunk el rajta!